Már régóta (min. fél év) érett egy nagy átalakítás a gépemen. Ez a partícióim gyökeres átrendezését jelentette. Ennek csak mellékhatása az, hogy új rendszert is kell majd telepíteni. Úgy gondoltam, addig, amíg az önálló laborral nem végzek, se időm nincs arra, hogy ezt véghezvigyem, és kockáztatni se akartam a gép működőképességét. Azonban idővel annyira beszart a Windows, hogy rendszert mindenképp kellett újat installálni. Ekképp Karácsony előtt felraktam egy új Windowst, és ez az ideiglenes rendszer ment eddig.
Az előző héten azonban megtörtént a NAGY ÁTALAKÍTÁS! Az alanti kép bal oldalán látható, milyen volt, és a jobbon pedig, hogy milyen lett.
Technology geek alert ON! Az első gond a Windows rendszer partíciójával volt. A Windows szeret hízni az idők során, és a 4GB-ot mindig elérte előbb-utóbb. Úgy gondolkodtam, hogyha 4 kevés, akkor legyen 5. De ha már átméretezem a dolgokat, legyen 6, hogy visszakapcsolhassam a System Restore-t is. Azért lett végül 7, mert a következő Windows, a Vista, biztos nagyobb lesz még az XP-nél is. A Temp partíció eredetileg a Hibernate fájlnak lett szánva, ám azt nem lehetett átpakolni a rendszerpartícióról. így inkább kikapcsoltam azt a feature-t, és a számára fenntartott partícióból jobb híján ideiglenes célú tárterület lett. A Program Files azért került külön partícióra, mert így jobban kezelhető a rendszer partíció. Természetesen ennek is a WinXP natív fájlrendszere, az NTFS dukál. Még régebben, csakúgy, mint végül most, külön volt a Video Record is. De mivel azt csak arra használtam, hogy az ideiglenes felvételeket a TV-ből (melyek alig vannak tömörítve, így iszonyat nagyok) eltároljam, valamint épp ezért hatalmas méretű volt, nagyon megette a helyet más elől. így összenövesztettem őket. Feláldozván a splended isolation elvét a helyigényeknek való jobb, dinamikusabb megfelés oltárán. A Video Recordnak meg azért kellett NTFS, mert a FAT32 a hatalmas, leginkább 10 GB-okban mérhető fájlokat nem tudja kezelni. Most viszont megint szétválasztottam a két funkciót, de ezúttal próbáltam ésszerű méreteket szabni mindkét jogutódnak. A Storage való arra, hogy legyen hol tárolni a dokumentumokat, zenéket, képeket, videókat, stb. Ez azért FAT32, hogy lássa a Linux is, lássa a FreeDOS is. Lévén itt rendszerfüggetlen dolgokat tárolok. Egyedül a méret, mely itt - mint kiderült - lényeg, volt problémás. A 32 GB túl kevés volt. így az ide szánt fájlokkal kellett teleszemetelnem a többi partíciót. A Storage után az egyéb alatt azt értem, hogy ugyan volt fönn Linuxom, FreeDOS-om, de igazán nem használtam őket. Most viszont felraktam egy normálisabb Linuxot, ami valszeg maradni is fog. FreeDOS-ra pillanatnyilag nincs szükségem, de ha mégis kéne, a wincsi végén fenntartok számára egy nyúlfarknyi területet. Na, még annyival fárasztalak titeket, hogy elvileg 120 GB-os a vincseszterem. Akkor miért 112-ig van kiosztva? Há azért, mert az adattároló gyártók úgy gondolkodnak, hogy az az objektív, ha azt mondják meg, mennyi bájt fér rá. De az, hogy most ezt a mennyiséget milyen rendszerben használom fel, az már nem érdekli őket. Azaz ha egy számítógép használja, melynek a kerek szorzó az 1024, akkor csak ezért nem fognak ők is ilyen debil egységekben számolni. Azaz a winchestereken a 120 GB valóban azt jelenti, hogy 120 000 000 000 bájt fér rá. De a számtech gyakorlatban a gigabájt az 1024*1024*1024 bájt. Azaz az előbbi számot ezzel kell elosztani, hogy infós "SI" mértékegységekben lássuk a dolgot. így alakul ki a kb. 112 GB. Megjegyzem ezen agymenések elkerülése végett egyre inkább terjed az 1024-es szorzótagok megnevezésére a Ki, Mi, Gi. Azaz "Kilo bInary", "Mega bInary" és "Giga bInary". Ezek amellett, hogy korrektek, igen mulatságosak is. Pl. ki tudna ellenállni ezentúl egy mosolynak, ha épp 1024 bitről akar beszélni, és azt kell, hogy mondja, hogy kibibit? :) Akit a téma bővebben érdekel, tájékozódhat itt. Technology geek alert OFF!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése