42

A múlt héten ama önmagában is megdöbbentő és ritka tény történt, hogy elolvastam egy könyvet. Az pedig, hogy mindezt önszántamból, majdnem példa nélküli. Lehet, hogy ezért szégyellnem kéne magam, de inkább leteszek róla. Nem lesz nekem azzal jobb. A címből nem nehéz kitalálni, és Tamás blogján is elkotyogtam egy kommentben, hogy a Galaxis Útikalauzról van szó. Egész pontosan egyelőre csak a trilógia öt kötetének első könyvét (mely szintén a Galaxis Útikalauz nevet viseli). A könyv szerfelett szórakoztató, és olykor a legváratlanabb pillanatokban képes az embert szűnni nem akaró nyihogásba kergetni. Mint például ahogy az alábbi részlet is tette velem:

Idővel persze, miután a pár évezrednyi háború megtizedelte a galaxisukat, a harcban álló felek rájöttek, hogy szörnyű félreértés áldozatai. A két szemben álló hadiflotta egykettőre napirendre tért az egyéb nézeteltérések felett, hogy nyugodtan megindíthassák közös támadásukat a mi Galaxisunk ellen, melyet időközben egyértelműen a sértő megjegyzés forrásaként azonosítottak.

További hosszú évezredek teltek el, míg a félelmetes harci hajók - átszelvén a kozmikus ürességet - süvöltve rázúdultak az első, elibük kerülő bolygóra. Ez történetesen a Föld volt, ahol a méretarányok számításában elkövetett szarvashiba következtében az egyesült csatahajóflottát felnyalta egy arra járó kiskutya.