Szombaton bütyköltem Proto kistesóján a szoftvert, vasárnap viszont ismét volt programom. Tibivel már viszonylag régebben találkoztam úgy, hogy normálisan lett is volna időm, de a vasárnap ezúttal megfelelő volt. Első lépésben beültünk egy kávézóba a Blaha Lujza téren (a nevét sikerült nem megnéznem). Egész hangulatos. Az árai - mondjuk úgy - megfelelnek a belvárosi átlagnak. Egy-egy pohár forralt bort kértünk. Finom volt, és viszonylag sok is (kb. 2 dl). Miután kibeszéltük magunkat, indultunk filmet nézni. Eredetileg két opció volt. 
Végül egy harmadikra mentünk be. Zathura. Már kezdem megszokni, hogy egy rakat kisiskolás ül körbe a moziban. :) Múltkor a Narnián volt hasonló élményem. A film olyan volt, mint amilyenre számítottam. Gyerekeknek szánt sci-fi, Jumanji alapokon. Viszont szórakoztató. (Megjegyezném, hogy bár ezen a jegyen 1050 Ft szerepel, de az enyém 840 Ft-ba került. Azért ezt szkenneltem be, mert végül én ültem erre a székre. A 20% kedvezmény egyébként a Multidiák kártyám miatt van, amit végre most használni is tudtam. Persze ez is csak a fogyasztói társadalom átka, de ha már úgyis sokat járunk moziba, úgy gondoltam - kb. fél éve, hogy amíg diák vagyok, 500 Ft ellenében megéri kiváltani.)
Ma meg tegnap egyetemen voltam. A diploma mellé elvileg nem kell semmi más tárgyat felvenni, így nem is kell semmi más tárgyra bejárni. A diploma önmagában egy darab 30 kredites tárgyként jelenik meg az adminisztrációban. Viszont az egyetemen - a gimnázium után újra elkezdett - német tanulmányaimat szeretném folytatni. Opcionális célként egy középfokú is szerepel, de első a diploma. Német heti 2x van. Kedden és szerdán déltől kettőig. Azonban találtam egy választható tárgyat is (Elektronikus tápegységek), ami valahol érdekel, hasznos, és a diplomámhoz meg különösen hasznos lehet, mert diplomaként ezúttal már egy bonyolultabb Ethernet kártyát kell elkészíteni. Olyat, amit az Ethernet hálózatról lehet ellátni táppal. Erre a választhatóra csak bejárok, fel nem vettem (jó eséllyel nem is vehettem volna fel). így nincs semmi kötelességem, nem kell ZH-znom, nem kell vizsgáznom se belőle. Viszont ez meg hétfőn és csütörtökön van (szintén déltől). Magyarul a péntek kivételével minden nap mehetek be az egyetemre. És még ha csak 1-1 előadásra, gyakorlatra is, az odaút, meg a visszaút is elvesz időt, és mivel a nap közepén vannak, megszaggatják az időbeosztásom. A németet mindenképp vinni akarom, a választhatóra most meg egyelőre kísérleti jelleggel járok be. Ha nem megy a diploma rovására, akkor ok. Ellenkező esetben hagyom.
Ma Valentin nap van (esetleg Bálint nap, mert "Magyarok vagyunk, vagy nem?!" :)). És bár a társaság facér tagjai közül tán belőlem tört ki legkevesebbszer ennek a napnak az utálata (mely utálat csak és kizárólag az irigységből táplálkozik), azért én is morcos vagyok. Remélem, a következő február 14-t már inkább várni fogom, mint utálni. Persze ez nem tervgazdaság, de it would be great...
7 megjegyzés:
Kissé ömlengős, de ...
legyen neked minden nap Bálint-nap.:o)
Köszi! :)
Irigység? Józan ítélőképesség, Gábor. A szerelem némi "szellemi kiskorúsággal" jár sajnos, akár tagadjuk, akár nem. Erősen lecsökken a racionalitás ilyenkor. A szerelmesek hajlamosak megvenni mindenféle ízléstelen élénkpiros-rózsaszín bóvlit. Az utcán, villamoson látott párokat gondolom Te is irigyled néha, jól érzik magukat együtt, de neked nem fordult meg a fejedben az, hogy fölösleges ezt az év egy napján mesterségesen megfejelni mindenféle rituális, olykor esetleg képmutató ajándékozással? Ha igen, az azért van, mert objektívebben látod a dolgokat, mint ők. Természetesen nem rájuk vagyok mérges, ők csak áldozatok. Hanem azokra, akik nagyon is eszüknél vannak, sőt, dörzsölik a tenyerüket minden év februárjában. Mindenkit megkímélendő, mellőzöm a Bálint-nappal kapcsolatosan elterjedt rosszalló gondolatok megismétlését, amelyekkel közhely létük ellenére egyet kell értsek. Számomra ez az egész ahhoz fogható, mint amikor gyermekekből vagy fogyatékossággal születettekből húznának ki csalással pénzt. A különbség az, hogy velük ellentétben a szerelmesek (többsége) a törvény szemében teljesen cselekvőképesnek számít, noha valójában nagyon is korlátozottan azok. Félreértés ne essék, nem a szerelmet akarom becsmérelni, csak arra próbálok rávilágítani, hogy bizony a káros mellékhatásaival az "ünnep" nyertesei vissza tudnak és fognak élni. Nem szerelmes nem kívánok lenni, hanem Bálint-napi balek.
Elnézést.
Anonymous Coward
Úgy látom, az Olimpia és a Bálint nap témái ritkán kommentelő tömegeket mozgattak meg. :)
Mint minden (feltételezetten) új posztolónak, így neked is, kedves Anonymous Coward, keresztül kell esned egy rendkívül bonyolult és hosszadalmas üdvözlő procedúrán. Szóval vigyázz, kész, rajt: Üdv! :)
(Egyébként egy anonim posztolótól lehet olyat kérdezni, hogy mi a keresztneve, vagy az rosszabb, mint a lányok korát firtató kérdés?)
A Valentin nappal nem elsősorban azért van bajom, mert minek mesterségesen egy napra süríteni a szerelmesek szerelmének kifejezését. Nem is azzal van elősorban bajom, hogy így pénzt húznak ki a zsebükből. Bár másodsorban ezen érvek is felbukkantak elmém sötét bugyraiban. Elsősorban az a bajom vele, hogy ezzel is csak az orram alá dörgölődik, hogy de jó NEKIK, de NEKEM meg nem jó. Erre hivatkoztam az irigységgel. De őszintén szólva általában mástól szoktam olyat hallani, hogy utálja ezt a napot. Szóval nem akarom, hogy az maradjon meg a többiekben, miszerint én hú de nagyon borzonganék február 14-től. Csak most valahogy kijött belőlem.
Egyébként a szerelem valóban módosult tudatállapot. És mint ilyen, elmém racionálisabb fele valahol fél is tőle. "A szerelem vakká tesz." És ez így igaz. No, meg sebezhetővé is. Továbbá a már említett elmefelemnek az se tetszik, hogy szerelmesként úgy hisszük, a másik nélkül nem is tudnánk élni. Aztán a szerelem múltával rájövünk, hogy a francokat nem. Persze ha utána is összepasszolunk, akkor más a helyzet, de most csak arról beszélek, amikor csak a szerelem lángja lobban fel. Ez olyan szar, kétszínű érzés, hogy csak a kémia miatt szeretem. Továbbá a szerelmbe vetett abbéli gondolataimat, hogy az valami nemes dolog, kissé megingatja. Persze énemnek van érzelmi fele is. Az meg nagyon szereti ezt az érzést, és futyül a vakságra. így ha jól akarom lakatni érzelmi lényem, annyit tehetek, hogy sleep módba kapcsolom a másik felem. Hisz miért is tagadjam meg magamtól a lelki élvezeteket?
Na mindegy, a fenti hosszú okfejtésem egy idézetet juttat eszembe a Cool túra című filmből:
"Túl sokat agyalsz fiam, ahelyett, hogy farkalnál!"
OK, a farkalás és a szerelem közé megint csak nem lehet egyenlőségjelet tenni, de gondolom nyilvánvaló, mit akartam mondani.
(Ha matematikailag korrekt akarok lenni, akkor a szerelem és a farkalás két egymást metsző, de egymással nem egyenlő, halmaz.) Na, most meg jól ki is kockultam magam. Bár a halmazok körök... a fene se érti ezt...
Kösz a választ! Felfedem kilétemet, de csak Neked...
Anonymous Coward
Elvileg az kéne, hogy tessen.
És azért tessen, hogy részese legyél -- mert elvileg ennyi az élet értelme.
Kémia? Igen.
Kábulat, beszűkültség? Igen.
Na és? :)
Ennyi erővel a csontváz a sarokban is rettentő racionális volt, már ha emlékezik rá valaki. Már ha legalább nyomot hagyott volna valakiben. Ezzel. Mikrosütőre rá*****tt sárga rózsákkal vagy szerelmes levelekkel, vagy simogatásokkal vagy egyebekkel...
És hidd el Gábor, hogyha bárkihez is volt valamilyen kedves szavad ebből kifolyólag, akkor jogosan lehetsz büszke magadra. Voltak érzéseid, nyomot hagytál -- attól függetlenül, hogy 2006.02.14-ét milyen körülmények között töltötted.
Bocsánat. Asszem, ezek után be se kell mutatkoznom... :) (Nem az eddigi anonymous vagyok, de a mikrosütő biztosan erős támpont:))))
(A Bálint-napi business/kényszer meg attól függ, hogy a párodnak mennyire van rá szüksége, mennyire a klisék rabja. Csak tőle függ, nem a többi 15 milliótól...)
A nagy testvér figyel, Gábor :)
Megjegyzés küldése