Ezt most olyan jól kitaláltam. :-) De azt már nem tudom, hogy saját ötlet, vagy valahol már hallottam, csak mélyen elraktározódott a tudatalattimban, és most onnan tört fel. Ha valamelyikőtöknek ismerős, akkor ez utóbbi.
Szóval a plakátkiállítás. Hát izé, némi time shifting van a valós életem és a blog között, de igyekszem felzárkózni. :) Sőt, olyannyira nagy az elcsúszás, hogy szégyenszemre Csaba blogjából kellett az időpontot kilopnom...
Ezek szerint tehát csütörtökön tekintettük meg a kiállítást. A Kisföldalatti Hősök terei kijáratánál találkoztunk. Majd onnan indultunk a Felvonulási térre. A kiállítás megtekintésének kb. harmadánál jutottunk el a büfés standhoz. Péter és Csaba sört rendelt. Csaba valami magyar sört (tán Borsodi, Soproni?), Péter pedig Beck's-et. Tudjátok, zájt áhtcénhundertdrájundzibcig... valamint esz zind dí kválitét der cutáten... :) Miután mindkét sört ugyanolyan pohárba csapolták, továbbá ugyanolyan volt a színük, kíváncsiságból belekóstoltam ( a többiek meg gaz módon megörökítették :) ), de nem éreztem semmi különbséget. Teszt gyanánt összekevertem a poharakat - itt a piros, hol a piros módszerrel; Peti el is fordult. De be kell valljam, azért a sörivók nemhiába isznak sört. Mindketten ugyanarra a sörre mondták, hogy az a Beck's, így elfogadom azt a tényt, hogy nem csak a logo más. :) (Még mielőtt föltápászkodtunk volna, készítettem egy - szerintem díjnyertes - portrét egy kislányról. Ide nem teszem ki, mert ugye személyiségi jogok, meg minden, de azért elküldöm mélben.)
Az asztaltól való távozás első lépésben nem vezetett túl messzire, ugyanis ingyenes borkostolás volt a büfé egyik részén ( tudjátok, az olyan, hogy tolni kell a borkos nevű fura, kerekes jószágot :) ). Én misebort kóstoltam, ámen. Vörös volt, jó volt.
Na, de ezután már tényleg megnéztük a plakátok maradék részét is. Mint mindig, most is volt sok jópofa alkotás. Mint mindig, most is akadt pár, amit nem értettem. És mint mindig, szerintem most is jól sikerült. Ezen a kiállításon sok plakát szólt a kutyakakiról (ez volt tavaly is), a csapvízről valamint sok gazdasági minisztériumos (ál?)felhívást is láttunk "segíts magadon, az állam is megsegít" jelleggel. Volt/van idén újdonság is az orosz kiállítás személyében.
Végül a hasunk felszólítására Csaba az Oktogont határozta meg úticélnak, aholis mindhárman ( tehát kivételesen Peti is :) ) bevágtunk egy-egy döner kebapot (tájszólásban gyros) a 3 testvérnél. Majd uccu haza.
2 megjegyzés:
Hadd lám a díjnyertes képet!
Bepótolom a lemaradásomat, most olvasom el a balatoni nyaralástól a bejegyzéseket. Hiába, sokáig nem voltam gépközelben...
Ettől értettem meg, miért is kaptam emilben a képet a kislányról.
Megjegyzés küldése