Ez + az

A hét eddigi történéseit csütörtökig foglalom össze ebben a posztban, a péntek külön bejegyzést érdemel.

Hétfőn és kedden mindenképp úszni akartam (és úsztam is), mert ezen a héten az egyetem uszodája takarítás miatt csak a hét első két napján volt nyitva.

Szerdán Tibivel néztük meg a Corvinban a Lopakodó című filmet. Nos, világmegváltó, katartikus élményeket ettől a múvítól se kell várni, de nekem tetszett.

A csütörtöki napom szintén Tibivel telt. Elhatároztuk, hogy megnézzük az ELTE uszodáját ( azt, ami az István mellett van :) ), ha már a műegyetemi zárva van. Ezzel már tavaly nyáron is próbálkoztunk, akkor is lepattantunk róla (vagy tesi felvételi volt /az meg minek az ELTE-re?/, vagy csak simán zárva volt). Nos, most szintén ez utóbbi a helyzet. Augusztusban zárva. Kapják be. ( Jajj, mit mondtam, ó bocsánat! :) ) De ha már elhatároztuk, hogy úszni megyünk, akkor elmentünk a BVSC uszodába. Oda régebben jártunk, aztán nagyon elegünk lett belőle. Szóval a BVSC amolyan vésztartalék. És hogy miért van az embernek elege belőle? Ott kezdődik, hogy nincs diákjegy! Sőt, ez ki is van írva. Szóval olvassa az ember a táblát, hogy ilyen jegy ennyi, olyan jegy amannyi, aztán látja, hogy van egy sor, ami úgy kezdődik, hogy diákjegy, megörül a szíve, azt tovább olvasva látja, hogy a vége az, hogy nincs. A felnőtt napi jegy 800 HUF, ami sok, pláne az egyéb más idegesítő dolgok tükrében. Ilyen pl. az, hogy lehet lakatot igényelni, ezresért. Persze ezt a végén visszakapjuk, és valahol megértem őket, biztos lopták a lakatokat, de akkor is, így már 1800 HUF kell minimum, hogy úszhassak pár hosszt. Az öltöző korrekt, és van szauna is, az is teljesen okés. A gond a medencék körül van. Van négy medence, ez eddig impozáns, de lássuk csak sorra őket. Van egy strandmedence, ha az ember úszni akar, akkor az nem játszik. Van egy tanmedence/pancsoló is. :) Marad kettő. Az egyik 25 méteres, a másik 50. Igen ám, de az 50 méteresről feledkezzen meg az ember. Most épp úgy volt a rend, hogy csak hétvégén szabad, tavaly még rosszabb volt, ugyanis kb. úgy nézett ki a medence beosztása, mint egy inverz egyetemista órarend. Értem ezalatt azt, hogy nagyjából olyan gyakran és annyi időkre volt szabad a medence, mint ahogy lukak vannak egy egyetemista órarendjében. Ehhez a csak hétvégén van nyitva felálláshoz legalább alkalmazkodni lehet. De ez még ok, hisz teljesen érthető, ha a nagymedence a sportkulbnak van elsősorban fenntartva. Marad a 25 méteres medence. Nekem az is tökéletes. Sőt, ahhoz vagyok hozzászokva, csakhogy... Van bene 6 sáv, ez eddig kafa. De a két szélső csak 1 ember széles, ott kicsik szoktak gyakorolni. Marad 4. A legbelső kettő széles, a másik kettő átlagos, de inkább keskenyebb. Szerintem jobban jártak volna 4 egyelnő széles sávval. A belsők így ugyanis feleslegesen szélesek, a másik kettőben pedig végül is elfér a két forgalmi irány, de kicsit szűkös. Ráadásul az elválasztó bójasorból időnként lógnak lefele valamik, amikbe belerúgok, és mindig azt hiszem, hogy egy másik emberbe rúgtam bele. De ha meg is barátkoznék ezekkel a sávokkal, akkor is az van, hogy az egyik ilyen keskenyben úszásoktatás folyik. Ha épp nem, akkor az csak két turnus közti 5 perc szünet. Marad 3. Ússzak a maradék keskenyben? Nem, mert az egyik nagypapa (aki persze az egyik széles sávban volt) a maradék keskeny sávban legeltette a kisunokáit. Most húszonévesként kire szóljak rá, a kisgyerekekre, a nagypapára? Inkább hagytam. A maradék két sáv, a legbelső széles sávok már okésak is lennének. Csak ugye keverve vannak a jó úszók és a kevésbé jók. Ez nem annyira az emberek hibája, mert ösztönösen nem megy oda az ember, ahol vagy gyorsabban, vagy lassabban úsznak, mint ő, de itt kevés a hely, így ez nem annyira tud kialakulni. Tehát kerülgetni kell, ami idegesítő, és fárasztó. De szerencsémre az egyik széles sávban csak 2-3 jó úszó volt, így már csak a szomszéd, keskeny sávban zajló úszásoktatást kellett elviselni. Ja, és még egy kis apróság. Van a medencetérben egy óra is, aminek csak a számlapja van meg. Olyan nehéz lenne keríteni két botot mutatónak? Ha csak most lenne így, azt mondanám, ok, valaki lelopta, de tavaly is hiányzott az óráról mindkét (mindhárom) mutató, és ki tudja, hogy valójában mióta nincs meg. Ez engem mondjuk nem zavart, de alkalmasint fontos lehet, továbbá rettentően igénytelen.

Nem sokszor szoktam az úszásról írni, de ha igen, akkor panaszkodom. Nos, ebből tévesen azt a következtetést lehet levonni, hogy nekem minden bajom van az úszással, pedig nem is. Az egyetemi uszoda - bár vannak hiányosságai - de nekem teljesen megfelel. Egyedül az volt sok, amikor ott voltak a táborozó gyerekek. De a tábornak már rég vége, továbbá meg lehet kérdezni/ki lehet tapasztalni, hogy mikor vannak, és akkor nem megy az ember. Szóval az úszással semmi bajom, épp ellenkezően, áldom a pillanatot, amikor tavaly nyáron végül is elkezdtem rendszeresen úszni. Mert mint tudjuk, az úszás élet, erő, egészség! ( OK, az a tej, de most mindegy. :) )