... annak, hogy tegyek úgy, mintha tényleg egy villamosmérnök palánta lennék. Ez az úgy tevés pénteken vette kezdetét. Zolival - ő az az évfolyamtársam, akivel a kétszemélyes házikat csináljuk, illetve az önlabtémánk is közös -, szóval Zolival elmentünk a Lomex elektronikai alkatrészeket áruló üzletébe. Eléggé égő volt, hogy annak ellenére, hogy már 5 éve járok(unk) az egyetemre, olyan zöld lett hirtelen a fülem(ünk) az üzletben, hogy már szinte látni lehetett. Mind1, valahol el kell kezdeni.
Első lépésben vettem itt egy 16x10 cm-es, 3 pontos próbapanelt. A próbapanel az egy olyan jószág, amin van egy csomó lyuk, és a hátulján meg lehet forrasztani. A 3 pontos pedig azt jelenti, hogy 3 egymás melletti pont a hátlapon már eleve össze van kötve. Így elméletileg kevesebbet/könnyebben lehet majd forrasztani.
Vettem egy D flip-flop IC-t és hozzá egy foglalatot. Az IC-ről itt most nem értekeznék. Aki tudja, mi az a D flip-flop, annak minek, aki meg nem, azt meg valszeg nem is érdekli. A foglalat arra jó, hogy azt forrasztom rá a panelra, és az IC-t pedig a foglalatba dugom be. Így ha valamiért esetleg cserélni kéne az áramkört, egyszerűen meg lehet oldani.
Ahhoz, hogy forrasztani lehessen, kell ugye ón. Vettem két gurigát. Egy vékonyabbat (0,5 mm), és egy vastagabbat (0,8 mm). Akartam pákát is venni, de csak egy pár volt a boltban, viszontt rendes volt az eladó, és adott egy tippet, hol lehet forrasztáshoz mindenféle cuccost venni.
Ez az üzlet pedig a Nóniusz - Etalon 2000. Vettem egy pákát. Azt kell tudni róla, hogy mágneses elven működik. Ez azt teszi, hogy felfűti magát 370 fok környékére. Ekkor a benne lévő mágneses anyag elveszti mágnesességét, így belül egy részen megszakad a kapcsolat (ahol eddig a mágnes vonzása miatt volt kapcsolat). Ami azt eredményezi, hogy nem melegszik tovább. Viszont ahogy hűl, ismét visszanyeri mágnesességét, ismét lesz kapcsolat, ismét melegszik. Szóval az a lényeg, hogy nem fűt állandóan, hanem ki-be kapcsolgat. A hegyét cserélni lehet, így más formájú, méretű, hőfokú hegyet is lehet rátenni.
Vettem egy ónszippantót is. Ez egy jópofa eszköz. A tetején meg kell nyomni egy rudat rugó ellenében. Ha teljesen lenyomtam, az oldalán kiugrik egy pöcök, és rögzül a rúd. Ha megnyomom a pöcköt, a benyomott rúd visszaugrik (némely toll is így működik). Na, és most jön az attrakció! Ha elszúrok valamit (vagy más okból akarok megszabadulni egy kis forrasztott óntól), akkor megolvasztom az adott részt, és a benyomott szippantó hegyét odateszem, majd megnyomom a pöcköt. A felszippantott ónt a következő benyomás kilöki.
Kellett még egy multiméter. Egy villamosmérnöknek ez kb. olyan alapeszköz, mint a számológép. A multiméter attól multi, hogy lehet vele ellenállást, áramot, feszültséget, frekvenciát, kapacitást, induktivitást, hőmérsékletet mérni. Továbbá tranzisztorok, diódák bizonyos paraméterét is megméri, és arra is jó, hogy lehet vele ellenőrizni, hogy két pont között van-e vezetés.
Szükségem volt még vezetékre is. Persze ha egy valag ónt ráforraszt az ember a panel hátuljára, akkor az megoldás lehet, ha nincs vezeték, de az pocsékolás. Meg aztán nem is mindig lehet helyettesíteni a vezetéket. Gáborka betervezte, hogy vesz majd piros, ződ, kék, fekete drótot. Hogy még több boltot lássunk, ezért huzalt egy harmadik üzletben néztünk. Ez az egyetem közelében lévő három elektronikai üzlet közül a csak "pincebolt"-ként aposztrofált üzlet lett volna. Viszont zárva volt, így kb. 20 méterrel arrébb egy másik boltba tértünk be. Ez az Ariwill. Őket nem ajánlom, híresen bunkók az eladók. Most se hazudtolták meg magukat. Ahogy bányászta kifele az ipse az általam kért drótot, eldöntött egy alkatrészes dobozt. Lett is káromkodás. Aztán meg fogta magát, és leesett a tekercs egy ládába. Lett is nagy káromkodás, plusz belerúgott a ládába. Én meg csak pislogtam. Végül persze lemérte az 5 métert, amit kértem, majd fizettem, és ágyő. Sajnos csak piros volt. A több szín nem létszükséglet, de alkalmasint jól jöhet. Mindegy, majd máshol/máskor...
Mivel rengeteget gyalogoltunk, rendesen el is fáradtam aznap, többet nem dolgoztam. A mellékelt képen van más alkatrész is, amit később vettem, de erről majd a következő poszt(ok)ban.
12 megjegyzés:
Sorstársam a szenvedésben (Lenkovics - Székely: A személyi jog vázlata), érdekes a beszámoló! Remélem, azért több kedved van ilyenekkel foglalkoznod, mint nekem a személyi joggal!
Érdekesen hangzanak a holmik, a páka és ón megboldogult gyermekkoromból ismerős, ahogy a szülői asztal fölé hajolva figyeltem a forrasztás komoly műveletét... (Mintha valami gyantatömb is lett volna?) De a szippantóról meg flip-flopról még nem hallottam, tök frappáns.
És még valamikor a történelem előtti időkben a képen látható asztalon állt a számítógéped, ha jól emlékszem. :) Ez a mondat többet foglal magában, mint amennyi első látásra kitűnik belőle... :)
Elismerem, bár jóval nehezebben tudtam rávenni magam a nyári munkára, mint gondoltam, de még így is sokkal több kedvem van bütykölni, mint pl. szigorlatra tanulni. (Bár egyszer erre is volt példa.)
Régen én is figyeltem Apukámat. És valóban volt ott gyanta. Most ehelyett szivacs van. Legalábbis a gyanta abbéli funkcióját, miszerint a páka hegyéről le lehetett tisztítani a koszt, ónt, most szivaccsal látom megvalósítani. Így én is szivacsot vettem.
Jó a megfigyelőtehetséged, és jó a memóriád! ;-)
Köszi, ha nem említed, megmaradtam volna abban a tudatban, hogy a gyanta valamilyen ragasztáshoz szükséges.
Asszem, memória és megfigyelőtehetség szempontjából Te sem panaszkodhatsz. Azt jegyeztem meg, hogy a (debreceni) KCSV6-osokat megjegyezted még gimis korunkban, amikor a 13-ason próbáztak.
Megint feltoltam egy csomó mp3-at cd-rw-re (háttérzene tanuláshoz), aztán ismét eszembe jutott, hogy a VBR-eseket csak csúnyán hajlandó lejátszani a hifihez kapcsolt DVD-lejátszó. Rush, Toto meg Pink Floyd, mintha valami negyvenéves konszolidált jogtanácsos lennék. Erről jutott eszembe, hogy valamikor Te is hallgattál Nightwish-t, kicsit korábban én is, most meg egyikünk se. (És talán így van jól.) Viszont van új playlist a radio.blogon.
S. Csaba pákája pedig, amit 3 évvel ezelőtt kaptam kölcsön tőle, még mindig nálam van... Néha igen hasznos!
Nightwish-t pár napja hallgattam. Most meg a radio.blog megy.
Kíváncsian várom a poént! Ebből az irdatlan mennyiségű kütyüből mit fox összehozni? Vagy presztízskérdés az egész? Ha valaki az utcán megállít, és megkérdezi, hogy "Mondja, fiatalember, van-e magának otthon 3 pontos multi-flip-flop-IC-pákája?" - akkor ne kelljen a szégyentől lángvörös füllel azt habogni, hogy "Fájdalom, de nincs"?
Mint cseperedő villamérnök az, hogy tudjak forrasztani, illetve az, hogy legyen egy ilyen sokfunkciós mérőműszerem, akár presztízskérdés is lehet. :)
A többi kütyü már a konkrét feladatunkhoz kell, az önálló laborhoz.
Ez a konkrét feladat pedig Ethernet kártya fejlesztése a tanszéki mitmóthoz. A mitmót a képen a bal alsó kettő valami. Ezek olyan kártyák, amiket egymásba lehet dugdosni. Az egész olyan, mint egy pici számítógép. Van egy processzorkártya, ez a lelke, ez mindig kell, ezt lehet programozni, ez végzi a számításokat, stb... A két valami közül ez a baloldali. (Azért tűnik nagyobbnak, mert egy elemtartóra van ráragsztva, amiben vannak elemek is, de adapterről is működhet.) A tőle jobbra lévő kártya egy kijelzőkártya. Van rajta pár gomb meg kapcsoló is. Ez arra jó, hogy lehessen bizgetni. A végén nekünk is majd valami hasonló kis kártyácskát kell kifejleszteni. De azért, hogy megnézzük, hogy az általunk kiszemelt majdani alkatrészek egyáltalán szeretik-e egymást, előszőr csak próbapanelon kötögetjük őket össze. Ez az, amit most épp csinálok.
Írtam egy szép hosszú kommentet, balga módon egyenest a szövegdobozba (pedig már néhányszor ajánlottam, hogy a notepad-be érdemes dolgozni), aztán jól elszállt firefox. A gépem lassan teljesen alkalmatlan lesz a munkavégzésre. Kifagy a firefox, winamp, játékok, néha spontán rebootol a gép... Asszem, ez az utolsó PC-m!
Naszóval. Igazatok van. Leendő jogászként bíróságra járni, Ptk-Btk-Be-selyemzsinór-ciánkapszula az aktatáskában, fotósként fotóblogot nyitni, fotóstáskát hordani, irodalomszerető emberként könyvespolcot birtokolni, antikváriumokba járni még nem jelenti a tudást, gyakorlatot, munkakedvet illetve ezek eredményeként a 100%-os kitűnő teljesítményt... Néha csak kompenzáció, néha viszont tényleg kell ahhoz, hogy továbbfejlődjünk.
Szal nem elég a páka, használni is kell tudni, ezt Neked megelőlegezem, hiszen az egyetemen már biztosan tanultátok. Sali pákája nekem is eszembe jutott, csak tapintatosan hallgattam róla. Ptk. 121-124.§§-kat érdemes áttanulmányozni. :)
Gondolom, az ethernetnek van valami szabványa/specifikációja, ami alapján dolgoztok. Ugyanez igaz a mitmotra. A kettő közé kell valami interfész, ez lészen a kártya. Jól gondolom, vagy kissé pontosításra szorul a feltevésem?
Jó a feltevésed! Annyiban egyszerűbb a munkánk, hogy vannak direkt erre a célra kitenyésztett Ethernet vezérlő chipek. Így a mi feladatunk lényegében "csak" a megfelelő elemek megkeresése, és együttműködésre bírása. Kicsit olyan ez, mint Péter VoIP progija. Neki is meg kellett találni a megfelelő programmodulokat, és összevarrni azokat.
Amúgy persze nyilvánvalóan nem a pákától, multimétertől leszek (jó) villamérnök, de azért hozzásegít. :) Szerintem ez amolyan must have, még akkor is, ha esetleg az önlab végeztével ritkán fogom használni őket.
Leszámítva a sok reál zagyvaságot :-) , jól vettem ki, hogy az önlab valami olyasmi, mint halandó emberek körében a szemináriumi dolgozat?
Tíz!
Amennyiben a szemináriumi dolgozat olyan, mint az önálló laboratórium, akkor igen! :)
Na, komolyabban, az önlab nálunk praktikusan egy két féléves tantárgyként jelenik meg. Sok-sok téma van, de saját ötletet is lehet hozni, ha arra méltónak találják. Azért nevezik önállónak, mert ugyan van egy konzulens, de ő csak terelgeti az embert. Általában egyszemélyes, de ha nem, akkor is jól szét lehet választani az emberek feladatát (én is ugye olyan témát vállaltam el, ami kétszemélyes; ettől függetlenül azért összedolgozunk, de én vagyok inkább a hardveres, Zoli meg inkább a szoftveres; azaz én inkább azzal foglalatoskodom, hogy összerakom a vasat, ő pedig inkább azzal, hogy fölprogramozza).
Továbbá még az is elmondható az önlabról, hogy a diplomamunka előfutára. Munkastílus ügyileg is, meg úgy is, hogy az önlabtéma szinte mindig tovább vihető diplomamunkaként is.
Látom, Péter inkább szemléli az eseményeket, majd az alkalmas, frappáns pillanatban közbeszól! Kicsit olyan ez, mint amikor Mr. Bean időről-időre benyögi: suddenly. :D
Megjegyzés küldése