Szombaton viszont már igen figyelemre méltó dolog történt. Csaba ugyanis lediplomázott! És ezen a napon volt a diplomaosztó ünnepség az újpesti városházán. Mivel Csaba jogot tanult, ez egyben azt is jelenti, hogy ezentúl dr. Csaba lesz. (Amit persze szerény módon mi gyakrabban emlegetünk, mint ő maga. :)) Az újpesti városháza egyébként egy igen tetszetős épület. Nem is gondoltam volna... Mielőtt bementünk, próbáltam elképzelni, milyen lehet belülről. Két ötletem volt. Vagy puritán, fehér falak (gondolom a Károli egyetem épülete ihletett meg), vagy a külsőben megjelenő díszítettség a belterekre is jellemző lesz. A valóság valahol a kettő között volt. Fehér, de ízléses mennyiségben díszített falak fogadtak bennünket. Mi a karzaton kaptunk állóhelyet. Szerencsére annak ellenére sem voltak sokan, hogy elvileg tumultusra számítottunk (és ráadásul jóval szűkösebb is volt a galéria, mint képzeltem). Az már Tamás diplomaosztóján is bebizonyosodott, hogy meglehetősen reménytelen dolog ennyi fényben jó fotókat készíteni. De azért azóta csiszolódtam kicsit fényképészet ügyileg, így lett pár használhatóbb fénykép is (vagy ténykép?).
Az ünnepség után Tamás elvitt minket Berci nevű vörös szőrű paripáján a Sir William's-be. Ahol emlékeim szerint nem folytattunk olyan nagyon tartalmas beszélgetést. Inkább a jól megérdemelt nyugalom öröme érződőtt rajtunk (de természetesen leginkább Csabán).
(A kép ne tévesszen meg senkit, a diplomákat nem árverés útján értékesítették, és nem is bírósági tárgyalás keretében ítéltettek oda. A kalapács egyszerűen csak megtetszett. Továbbá az alábbi fej fokhagyma sem egy mákgubó, hanem az úgynevezett pédum.)
4 megjegyzés:
Kifejezetten élvezettel bogozgattam az érvelésed logikai kapcsait. Megfigyeltem, hogy sok bejegyzésed a tényközléshez kapcsolt erőteljes oksági viszonyok leírásával indul. :)
Furcsa, hogy a többiek is dr. Csabaként emlegettek. Érdekes, hogy ki mit ragad meg az eseményből, ha egyáltalán ír róla. Én úgy vélem, hogy a tudás az emberben van és nem az okiratokon, ezért nem is vagyok magamtól elszállva. Ugyanúgy gondolkodó nádszálnak képzelem magam, ahogy eddig is. Másrészt az egyetem körén (mind intézményen, mind tananyagon) kívül mással is igyekszem gyarapítani a tudásomat, így a fejem beltartalma nem írható le azon tudás összességével, ami egy jogi diploma megszerzéséhez szükséges.
Az egyetem épülete amúgy szerintem szecessziós és magyaros. Leginkább Kós Károly stílusjegyeit érzem rajta. Ezen kívül igyekszik diszkréten hordani díszítményeit, kevés hangsúllyal, tisztán, felesleges túlzások nélkül, ahogy egy református intézmény épületéhez illik. :)
A fényképeid meg nagyon jól sikerültek! Köszönöm, hogy megörökítetted az eseményt.
Gratulálok, gratulálok! Bocsánat, ma voltam vizsgázni, nem tudtam eddig nézni a blogot.
Most, hogy mondod, Csaba, valóban hajlamos vagyok az efféle posztszerkesztésre. :-) Úgy látszik, hogy ez az én stílusom. Ami azért érdekes, mert amíg nem kezdtem blogolni, nem is tudtam, hogy nekem ilyen stílusom lenne. :)
Az esemény megökrösítését szívesen végeztem, ürülök, hogy jelen lehettem! (Ha valaki megvádol azzal, hogy néha hajlamos vagyok felcserélni az ü és ö betűket, akkor az a személy nyilvánvalóan hazudik! :))
PETi, köszönöm szépen a gratulációt! Csak az utóbbi időben jöttem rá, hogy örülnöm is lehet a diplomának, ha már megdolgoztam érte!
Gábor, örülök, hogy eljöttél és jól érezted magad!
És a stíl. Látod, mire nem jó a blogolás? Én is azért kezdtem bele, mert már nem volt erőm, bázisom ahhoz, hogy x órányi tanulás után még nekiálljak novellákat/kisregényeket írni (a líra mindig is távol állt tőlem; a drámát szeretem, de ahhoz érettebb fej kéne:)).
Megjegyzés küldése