Ami beágy, az négyes

Ma 10-re mentem vizsgázni. Úgy saccoltam a felkészülésem alapján, hogy vagy négyes lesz, vagy ötös. A vizsga végeztével úgy gondoltam, az ötösnek van nagyobb esélye. A javítást öt órán belülre ígérte a tantóbácsi. És mivel ráizgultam már az úszásra is, gondoltam, az idő egy részét ezzel csapom el. Ráadásul azzal az emberkével vizsgáztam együtt, akivel néha közösen is úszunk. Aztán csatlakozott hozzá a barátja is, akit szintén láttam már párszor. Azonban most is lepattantam/-tunk az uszodáról. Ezúttal a fűtéssel van valami gond. Elvileg igyekszenek a napokban kijavítani. És mit csinál egy jólnevelt emberke, ha nem tud sportolni? Megy enni. Gyúrjunk simaizomra! Elmentünk egy kicsi, de korrekt kínai étterembe, ahol ők már ismerték a dörgést. És mint kiderült, a dörgés is ismeri őket. Jellemző, olyan sok kínai étterem van, hogy én felsoroltam hármat is az egyetem környékén, hogy oda megyünk-e, de ahova mentünk, azt még nem is láttam eddig. Amúgy a kínai kajával úgy vagyok, hogy amikor kihozzák elém, akkor nagyon guszta. Belekezdek. De mivel sok, a felénél már nem vagyok éhes. Valamint az ízek is eltelítenek. Aminek az lesz a következménye, hogy egy hónapig nem kívánok kínai kaját! Jelen alkalom is nagyjából a fent vázolt forgatókönyv szerint zajlott. Annyi eltéréssel, hogy azért most nem telítődtem be egy hónapra. Kacsamájat ettem rizibizi szerű körettel. Finom volt, sok volt, ócó volt (380 magyar pénz). Ezek után ismerősöm ismerőse haza, az ismerősöm pedig a ChipCAD nevű elektronikai alkatrészboltba. Én eddig meg voltam győződve arról, hogy ez a bolt csak cégeket szolgál ki. De tévedtem. Ismerősömet elkísérvén most már én is ismerem ezt a helyet. Aztán sétáltunk egészen a Blaháig, közben pedig megvitattuk, hogy ki, hogyan került az egyetemre, mit tanult eddig, stb. Itthon némi pihi, majd vissza az eredményhirdetésre. Mint kiderült, a tantóbácsi már fél órája el is készült. De aki előttem volt, épp félpontokat vadászott, így egy kicsit várnom kellett, mire beírták a jegyemet. A dolgozatot persze azért el tudtam kérni hamarabb. És négyes lett. Ráadásul nem is ötös közeli négyes. De mindegy. Azért érdekes, hogy az előző féléven a Beágyazott rendszerek című tárgyból szintén négyesem lett, szintén ez a tanár tartja, és még az indexben is ugyanabban a pozícióban van (felülről a második). A mai tárgyamat pedig Beágyaazott rendszerek tervezése néven illetik (csak, hogy értelmet nyerjen a cím). Hiába, a történelem ismétli önmagát önmagát. Jegybeírás után egy másik évfolyamtársamnak megígért jegyzetet mentünk el fénymásolni a Tigrába. Érdekes volt ekkora kongást látni a szalonban. Volt pl. több szabad gép is! Némi töketlenkedés után (megeszi, nem eszi, melyiket eszi meg, azért ennyire ne edd meg, ez meg halvány) lefénymásolódott az anyag. Közben a szomszéd gépnél egy arab-kínai (japán?) társaság próbált meg fénymásolni. Csak az volt a gond, hogy egy olyan A3-as lapot, melynek mindkét oldalán volt 2-2 A4-es oldal. Jött a kezelő, próbálkozott, mondják nem úgy... Aztán az egyikük megkérdezte tőlem, hogy tudok-e angolul. Igyekeztem megérteni, mit akar, de nem nagyon ment. Ez részben azért volt, mert nagyon emlegetett valami hármast. Azt hittem, az a példányszám. De mint kiderült, az a méret volt. A3-ast akartak (amúgy érthető módon). Csak ugye én is, a kezelő is, alapból A4-ben gondolkodik (no meg a gép is, amihez odamentet, csak A4-et tudott). Végül aztán persze megoldódott a problémájuk. Most már itthon vagyok, és jó Kistehén módjára lábamat lógatom. Meg ezen röhögök.