Tyűha!

Avagy azt is mondhattam volna, hogy azt a mindenit! Sokan voltunk, nagyon sokan! A biciklis felvonulás tömören: fantasztikus, felemelő, eufórikus, szabadság, rock 'n' roll!

Nagyon örülök, hogy úgy döntöttem, kimegyek! Annak ellenére, hogy szürke fellegek gyülekeztek körülöttem: senki ismerős nem ért rá; itthon se ment minden olajozottan; a biciklim olyan, hogy ha valaki megijeszti, szétesik; és az idő sem volt egyértelműen szép. Viszont minden megoldódott. Kiskanállal ugyan, de sikerült két ismerősömet, barátomat is összeszednem (lásd később). Itthon is helyre állt a rend. A biciklimet se ijesztette meg senki :). És az idő is alapjában véve jó volt. Sikerült eltalálnom az öltözködéssel is az optimális se nem fázom, se nincs melegem állapotot. (Ehhez egyébként két póló, és egy hosszúnadrág kellett.)

Szerdán mielőtt elindultam volna az egyetemre, beugrottam a telepen a közeli biciklisboltba, és vettem hátsó lámpát. A márkanevet angolból magyarra fordítva macskaszemet kapunk. Ez azonban csak megtévesztés, ez valóban lámpa. :) Van benne 3 nagy fényerejű LED, és ezek tudnak a legkülönbözőbb kombinációkban világítani, villogni. Aztán csütörtökön, miután hazajöttem az egyetemről, az első lámpámat előhalásztam a sufniból, és fölapplikáltam a biciklire. Indulás előtt még egy adag pumpa, egy bicikliszerkezetintegritásmegtartótánc és indulás.

Az első jel, hogy itt készülődik valami, az a Mogyoródi út végénél volt. Itt a biciklis lámpa előtt már feltűnően sokan várakoztunk. Aztán ahogy áthaladtunk a Hungárián rá a Stefániára, a balról becsatlakozó bicikliútról is jöttek a cangások. Úgy éreztem magam, mint egy kis vörösvérsejt az erekben amint épp egy nagyobb érben utazunk, és oldalról, egy másik érből csatlakoznak hozzánk. Az Ifjúság útjánál már funny volt. A lámpánál nem 1-2 biciklis volt előttem, mint az lenni szokott, hanem 10-20! Útban tovább a Liget fele már folytonosan kerekeztek a biciklisek a bicikliúton. A nagykövetségekből kisétáló dolgozók nézték is, hogy mi van. A Liget előtti utolsó lámpánál már vigyázni kellett, hogy rendesen elférjünk. Az Olof Palme sétány az előbbi eres hasonlattal élve leginkább egy artériára emlékeztetett. Aztán megérkeztem a Hősök teréhez, és megálltam, mert előttem csupa bicikli volt minden. :) Gyalog azért még kitoltam magam magára a térre. Ott azonban nem voltak túl sokan. Körbetekertem párszor, és ekkor szólt az egyik szervező, hogy most nem a térről, hanem a sétány végéből indul a menet, így menjek oda. Valszeg ezért nem voltak olyan sokan a téren. (Persze ez még mindig annyi biciklist jelentett, amennyi máskor soha nincs ott, csak azért mondom, hogy nem voltak olyan sokan, mert el lehetett férni. :)) Visszamentem tehát a sétányhoz, és én is megálltam. Mivel nagyon nem akartam egyedül menni (már amennyire több tízezer ember között az ember egyedül van :)), felhívtam azt az edzőtársamat, aki kb. egy hete írt levelet, amiben ő is a felvonulásra buzdította a népet. Szerencsém volt, ő is eljött, csak épp vele később tudtam találkozni a Köröndnél. Elérkezett a hat óra. Szép lassan (de tényleg, gyalogos mércével mérve is totyorogva) elindult a tömeg. Által a téren az Andrássyra. Az úton már lehetett normális sétatempóban biciklizni. Azért az Andrássy elég széles. :) Menet közben hívott Peti, hogy mégis jönne, és az Erzsébet-hídnál, Budán csatlakozna. Így már happy voltam, két ismerős. A Köröndnél találkoztam már az említett edzőtársammal (Attila), és az egyik ismerősével (főnöke?), aki nem sokkal lehetett nálunk idősebb, de vele volt a kisbabája is (elöl utazott egy kis kosárkában). Az Andrássyn érdekes mód az egyik utcánál megállították a menetet, elengettek 5 trolit erre, 5 trolit arra, majd ismét ment a menet tovább. A Kiskörútra rákanyarodva szembesültünk az első számottevő miattunk ácsingózó autóstömeggel. A délre menő forgalmi irány miattunk állt, mert mi is arra mentünk, az északra menő pedig a kikanyarodásunk miatt. Nézegetve a tekinteteket meglepő módon nem a dühöt láttam, inkább csak a rezignált várakozást. Attila megjegyzett egy alvó sofőrt is. :) Én meg olyat láttam, aki a kocsiból kiszállva csak a fejét fogta, és nézte a véget nem érő biciklis kígyót. Rákanyarodva a Rákóczira pazar látvány fogadott minket. Egész a hídig látni lehetett a tömeget! Ezernyi villogó piros fény. Itt a szervezők terelgettek bennünket a menetirány szerinti jobb oldalra, mert elvileg jöhetett volna szemből is autó. Érdekes mód azonban egy se jött, amit most így hirtelen nem is értek, mert abból az irányból nem blokkoltuk a forgalmat. A hídról legurulva az Attila útra vettük föl Petit. Itt jó tempóban lehetett haladni. Edzőtársam ismerősétől kb. negyed óra múlva búcsút vettünk, ő ugyanis ott lakik valahol az Attila úton. Mentünk tovább, Moszkva tér, a nagy bukkanó és utána a Margit körút. A bukkanó aranyos volt lefele. Éreztem az égett gumiszagot a fékezés miatt. :) Közben persze a járdáról fiatal lányok kiabálták, hogy hajrá, menj még gyorsabban, te leszel az első! :) Aztán jött a váratlan. A gyalogosokat ugyanis el szoktuk engedni (a zebrán, és ha már várnak egy páran (gyalogos critical mass :))). És a lejtő legalján is volt egy zebra. Mi nagyban száguldunk lefele, a zebránál álló biciklisek meg rémülten kiabálják, hogy FÉK! :D Szerencsére sikerült mindenkinek időben megállnia. A Körúton egyszer megtaláltam jegyezni, hogy itt biciklizni a tömegben kb. olyan szabadságérzés, mint amit a Pa-dö-dö is énekelt. :) Mi haladtunk tovább, át a Margit-hídon, a Nagykörúton el az Oktogonig. Ott egy picit megálltunk. Arra lettünk figyelmesek, hogy a biciklisek a Hősök tere felől is jönnek. Akkor még csak találgattunk, hogy vajon a farkunkba haraptunk-e, vagy mi van. Végül is szerintem ők csak szimplán a már beérkezettek voltak hazafele menet. Viszont olvsgatva a cikkeket a Neten, az Oktogon környékén a felvezetők látták a sereghajtókat!!! Egy merő biciklis massza volt tehát ez az egész hatalmas kör! Ez már nem is felvonulás, ez már blokád! :) Végül mi is begurultunk. Most úgy szervezték, hogy a térre már nem mentünk be. Végül is az Andrássy a felvonulástól függetlenül éjfélig le volt zárva, így el lehetett férni. Itt a szervezők megköszönték az épp akkor beérkezett tömegnek a részvételt. Volt bicikliemelés meg ujjongás! :) (Zárójelben megjegyzem, nem is olyan triviális dolog a biciklit fölemelni a fejem fölé, de azért abszolválható feladat. :)) Itt egy picit elveszítettük Pétert, de a technika segedelmének hála, megtalált minket. Kezében egy pohár sörrel! Attilát nem kellett kölönösebben bíztatni, hogy ő is igyon belőle. Ez egyébként természetes. :) Nos, de engem se kellett! Ez már természetfölötti! :) Mi tagadás, finom hideg volt, a tekerés után meg megszomjaztam. Visszafele a Körönd után egy keresztutcánál álltunk le ismét. Attila megkínált minket a kakaós csiga és a túrós batyu házasságából származó túrós csigával. Finom volt. Itt vártuk be a végét. Az utolsók kb. fél 9-kor érkeztek meg. Ha kb. másfél óra volt egy kör, akkor ez azt jelenti, hogy akár még hétkor is indultak el a Hősök teréről. És/vagy menet közben is sokan csatlakoztak. És/vagy menet közben elnyúlt a kígyó. Így vagy úgy, de rettenetesen sokan voltunk. Miután megérkezett a vége, mi is búcsúztunk. Attila északra el, Peti nyugatra el, én keletre el.

A kronológiai beszámoló után egy csokorba gyűjteném a látott járműveket. Talán nem meglepő, hogy a legtöbben biciklivel voltak. :) De láttam egykerekűeket is (köztük egy nagyobb kerekűt is). Voltak páran görkorcsolyával. Aztán lehetett látni tandemeket is. Ezek egy része dobos bicikliként szolgált (a hátul ülők doboltak). Aztán volt olyan tandem(?) is, aminek a hátulján egy gyerekbicikli volt (gyerekkel). Láttam egy olyat is, amiről azt hittem, hogy a Margitszigetről szalasztották. Később kiderült, hogy ezeket az Andrássyn lehetett néhol kölcsönözni. Láttunk biciklis rendőrt is. :) (Biciklis rendőrként egy bringás felvonuláson biztosítani érdekes, tudathasító érzés lehet. :)) Volt olyan bicaj is, amin nem volt ülés. Mint később megtudtam, ezek triádos biciklik. (Vagány emberkék műfaja ez.) Voltak szervezők is, ők narancssárga pólóban tekertek. Az egyik közülük egy guminőt kötött a biciklihez, szintén szervezői pólóban. :) De a kedvencem a kutyás volt. A kutya nem elemes kutya kis kosárkában. Hanem kutya kutya. A csávó derekán volt egy pulcsi, a kutya hátsó lábai ezen voltak. A mellső lábai pedig könyöklősen a gazdi vállain! :) És így ment végig! Továbbá a barátnője meg görkorcsolyával gurult mellete a biciklihez hozzákötve. Ja, a Neten láttam egy régi biciklit is (nagy kerék elöl, kicsi hátul). Ez a velocipéd?

A végére pár gondolat (basszus, most gondolkoznom is kell, nem írhatok csak úgy, ahogy eddig, ahogy jött belőlem :)). Rettenetesen jó volt kint tekerni a többiekkel, de ez gondolom lejött eddigre. Hihetetlen, hogy honnan van ennyi biciklis. OK, a mérnöki agyammal kiszámolhatnám, hogy ennyi biciklis, meg annyi, ekkora meg akkora helyen, de akkor is hihetetlen. Az első Critical Mass nevű felvonulás tavaly ősszel volt 4 000 résztvevővel. Tavasszal 10 000 voltak. Akkor a méreteket az jellemezte, hogy hídtól hídig ért a felvonulás (az eleje már a Margit-hídon, a vége meg az Erzsébet-hídon). Ez szerintem már elég gigantikus. Most viszont körbeért! 20 000 - 24 000 résztvevőről hallani! Hogy tavaszra ismét megduplázódik-e, azt nem tudom. Talán nem, annyi bicikli már tényleg nincs. (Bár szerintem ennyi se, szóval lehet, hogy mégis van. :)) Főleg, ha azon gondolkozom, hogy egy csomó ismerősöm, akinek van biciklije, nem jött el. Viszont megfogalmazódik bennem a kérdés. Ha tényleg még többen leszünk, akkor hol lesz az útvonal? Mert ezt már kinőttük. :) Na, ennyit a méretekről, ami ebben az esetben számít. :) Miről szól ez a felvonulás? Miért is mentem/mentünk ki? Szeretném már az elején leszögezni, hogy a részemről nem valami (pl. autósok) ellen, hanem valami (pl. bicikliutak, élhetőbb város, ...) mellett tekertem. Sajnos azonban az úton egyszerre nem fér el az autós forgalom és a felvonulás. És így sok autósnak minimum másfél órát várakoznia kellett. Ami igen tetemes idő. Azonban sok autós megérdemli; minek kell még a WC-re is kocsival menni? Ráadásul az esetek döntő többségében az ötfős autókban csak a vezető ül. Viszont vannak olyan emberek, akik nem úri passzióból, hanem ilyen-olyan, de akceptálható okból ülnek autóba. Őket tényleg sajnálom, nem velük akartam/akartunk kibaszni. A következő megállapításaim nem rájuk vonatkoznak. Egy: elvileg autómentes nap volt, szóval nincs azon mit csodálkozni, ha az autómentes napon - ha már kocsiba ültek - biciklis felvonulásba botlanak. Kettő: hogy egy nem saját gondolatot idézzek: "Hogy az emberek észrevegyenek bizonyos dolgokat, ahhoz az kell, hogy fájjon nekik.". Nos, én általában békés természetű ember vagyok, viszont van, amikor épp az a bűn, ha az ember otthon ül, és nem tesz semmit, nem harcol egy jobb világért. Szóval nem olyan vagyok, aki általában azt akarná, hogy "fájjon nekik", de van, hogy ezt kell tenni. Továbbá megemlíteném, hogy azok a célok, amelyek eléréséért ez a felvonulás küzd, egy lapon nem említhető módon, nagyságrendekkel nagyobb pozitívumokat képviselnek, mint amekkora bosszúságot a menet okoz. (Nyilván az egész társadalomra, de legalábbis a budapestiekre egészben értve.) Olvastam Csaba ajánlásában a VEKE cikkét is. Bevallom, a benne foglaltakról én nem is gondolkoztam addig, amíg el nem olvastam. Tényleg visszás, hogy pont az autómentes napon szívjanak a felvonulás miatt azok (is), akik a kocsi helyett hajlandóak voltak a tömegközlekedést váalsztani. Erre én azt tudom mondani, hogy az Andrássyn kb. 10 percenként egy percre megállították a menetet, és a keresztutcából elengedték a felgyülemlett trolikat. Ilyet szerintem más olyan kereszteződésnél is meg lehetett volna tenni, ahol a tömegközlekedést tartottuk föl. Mindent egybevetve nekem személy szerint egyértelműen hihetetlenül fantasztikus és jó érzés volt. Az erkölcsi értékrendemben pedig a negatív és a pozitív aspektusok eredője még mindig nagyon pozitív. Így - ha tehetem - tavasszal is kimegyek, és mindenki mást is erre fogok buzdítani. Ugyanakkor nagyon szeretném, ha nem az autós vs. biciklis fronton éleződne ki a dolog, hisz nem erről szól. Annyi minden okozta már azt, hogy mi magyarok egymásnak estünk. Ez végre egy olyan ügy, ami (bugyután fogalmazva) jó, ami mellé a legkülönfélébb emberek föl tudnak sorakozni egységesen. Elvileg erre vonatkozott a rock and roll feeling. Szóval remélem, a szervezők kitalálnak valamit, hogy a felvonulás kevesebb zavart okozzon, de ne veszítsen a figyelemfelkeltő jellegéből. Hisz ha nem figyelnek rá föl az emberek, akkor az egész dolog okafogyott. A szobában nem lehet felvonulni. Végezetül pedig szeretnék elnézést kérni ~24 ezred magammal azoktól, akiknek nem kellett volna, de mégis sikerült kellemetlenséget okoznunk!