Találkozások

Ha jól emléxem, hasonló címmel az egyik kereskedelmi csatornán is megy valami rendkívül igényes műsor. Nos, nem kell megijedni, nem erről szól a posztom. :)

Pénteken meglátogattam Süni barátomat. Csaba egyszer már találkozott vele. Süni olyan, hogy sokszor fél-egy évig nem is nézünk egymás felé, viszont máskor meg fél-egy éven át nagyon gyakran találkozunk. Most épp az a periódus zárult le, hogy fél-egy éve nem találkoztunk. (OK, hazudok, nagyjából a blogom születésének tájékán véletlen összefutottunk az Árkádban.) Mint ahogy ilyenkor lenni szokott, beszélgettünk egy csomót. Az élet kis és nagy dolgairól egyaránt. Neki egyébként most a halak a hobbija. Régen, amikor pici volt, akkor is volt náluk akvárium, de az inkább csak amatőr szinten volt. Nagyjából úgy, mint a legtöbb helyen, ahol halakat tartanak, de különösebben nem törődnek velük. Egy rahedli guppi. Most viszont szép, nagy halak. Hatalmas akvárium ízlésesen berendezve, valamint kismillió kiegészítő berendezés. Rendkívül nyugtató az úszkáló halakat nézni. Majd ha nagy leszek, lehet, hogy én is fogok tartani halakat. De csak akkor, ha lesz rájuk normálisan időm/kedvem/energiám/helyem/pénzem... :)

Mint észrevettétek, a bejegyzés címe többes számban van. Ennek az az oka, hogy tegnap, mielőtt még a többiekkel összeröffentünk volna, kigyalogoltam a Penny-ig. Halrudacskákat akartam venni. (Nem, ennek semmi köze ahhoz, hogy előző nap akváriumokat bámultam! :)) Az üzlet már bezárt, mire odaértem, de sebaj, a gyaloglás önmagában is megérte. Az oda vezető úton pedig összefutottam Janival. Kb. 20 másodpercet beszéltünk, épp jött a busza. Lehet, hogy 20 másodpercért kissé fellengzős dolog volt a részemről a posztom címét pluralisba tenni. De valahogy úgy voltam vele, hogy azokkal a gimis osztálytársakkal, akik nem lettek a barátaim, olyan ritkán találkozom, hogy ezt valahogy jelölnöm kell a címben is.

Szintén útban a bolt fele történt, hogy Csaba fölhívott. Miszerint épp akkor végzett a marathoni nyelvvizsgával, és hogy nem lenne-e kedvem összeröffenni, beszélgetni, inni. Hát... nagy nehezen hagytam magam meggyőzni. :) Így az este Petivel és Csabával telt. Elsőként Csabáéknál. Egy kis Doom III. Amiről azt érdemes tudni, hogy van benne DID funkció (Doom In Doom :)). A marsi bázison van ugyans játékautomata is. És a Doom I grafikájával lehet benne játszani. (A játék egy pulyka kézzel történő szétverésében merül ki. Ha megpurcant, az égből lepottyan a következő. :)) Miután pár bűzgézát is kinyírtunk, mentünk a Galériába. Ám az tömve volt. Szerencsénkre ott voltak Peti bátyja és barátai. Sanyika pedig rögtön vagy három másik tippet adott, hova is érdemes menni. :) Továbbá a pincérlánytól is kaptunk névjegykártyát, hogy legközelebb foglalhassunk asztalt. Mindenesetre nem volt kedvünk arra várni, mikor üresedik meg egy hely, hanem Peti vezetésével Sanyi javaslatára a Káplár Sörözőben kötöttünk ki (a Moszkvától 5-10 perc gyalog). Hangulatos, az innivaló finom volt és nem is túl drága (igaz, az aznapi akciókkal is éltünk). Kiművelődtünk az ezüst és az arany Tequila rejtelmeiben. Én ismét megállapítottam, hogy a töményet gyomorból nem bírom (vagy gyárilag, vagy még mindig az ezer éves Pillangó parki élmények kísértenek). Miután kibeszéltük, kiittuk (ilyen szó ebben az értelemben van? :)) magunkat, irány haza. Csabával még azért mi benyomtunk egy-egy kebapot a Jászaitól számított első 3 testvérnél, majd 6-os, és végre az első utazás az új éjszaki busszal (907).