Menekülő bűnöző

Tegnap ismét ellátogattam az egyetemre, de most kivételesen nem úszni, hanem azért, hogy találkozzak Zolival. Eredetileg oda akartam adni neki az elkészült áramkört. Végül azt mondta, egyelőre még úgyse venné hasznát, így inkább nem kérte el. Ettől függetlenül nem volt haszontalan a találkozó, hisz beszélgettünk egy kicsit, ő adott nekem egy CD-t, én meg adtam neki egy 5V-os adaptert.

Hazafele 7-es busszal jöttem. Most lusta voltam, és a feketére szálltam fel, mert volt rajta ülőhely. Idő közben mellém ült egy néni. Aztán később megbökött egy kicsit a kezével. Odanéztem. A tenyerében volt két kis cukor. Megkínált az egyikkel. Rendes dolog volt tőle, nem is ismerem, nem is beszélgettünk. Mondjuk nem mondom, hogy nem villant át az agyamon, hogy eredetileg mire neveltek, de úgy gondoltam, csak nem mérgezett. :) Ok, azért megvártam, hogy ő tegye előbb a szájába a másik cukrot. :) A Bosnyákon leszálltam, és jöttem haza gyalog. Még nem értem el egészen a Szugló utcáig, amikor egy megtermett ember rohan szembe velem az utcán. Én még előzékenyen kicsit félre is álltam, hadd menjen a dolgára, láttam, hogy igen gyorsan fut, és már hangosan is vette a levegőt. Aztán azon gondolkoztam, hogy vajon miért futhatott ennyire, de nem volt rá ötletem. Megyek tovább - de még mindig nem vagyok a Szugló utcánál - amikor meglátok egy fotóst, amint fényképezik a piac fele. Mondom ok, biztos meglátott valami szépet az amúgy nem túl attraktív környéken. Ezek után két rendőr is felbukkan a sarkon. Szintént futva. Szerencsére - vagy nem szerencsére - nem érkeztek meg előbb a rendőrök. Ha ugyanis már akkor meglátom a rend őreit futva, amikor szembe ruhant velem az a manusz, akkor nekimegyek.

A haza vezető út további része már nem volt ennyire izgalmas. Itthon elszötymörögtem egy kicsit (nézegettem DVD írókat, válogattam képeket, ...) majd leporoltam a biciklimet, felfújtam a kerekeit, és kibicikliztem a Városligetbe. Menet közben keresztülvágtam magam a magyar-svéd meccs szurkolóin, láttam lovasrendőröket is, aztán megérkeztem a ligetbe. Az odavezető út alapján (nem a szurkolók miatt) megállapítottam újfent azt, hogy a Budapest és a bicikli szavak egymás mellett még mindig hülyén mutatnak (és ez Zugló, zöldövezet, milyen lehet máshol?). A ligetben már jobb volt, de azért attól se vagyok elragadtatva. Tele van szar úttal, amik szétrázzák a seggem, a tököm, a csuklóm. Időnként sűrű apróbogár felhőket keresztez az ember a fejével, továbbá a trolik is átszelik a ligetet. Ok, nem járnak gyakran, de biciklisként nem örülök neki, hogy alkalmasint egy troli jöhet a nyakamban. Végül a Városligeti körút, a Zichy Mihály út és az Olof Palme sétány alkotta körben megtaláltam azt a részt, ahol lehet normálisan biciklizni. Egyébként itt egy csapat bringás versenyző is gyakorolt, rótták a köröket. Mondjuk a trolit itt se lehet teljesen megkerülni, de legalább a trolis szakaszon (Zichy Mihály út) csak egyirányban mennek (ha jól emlékszem). Végül is örülhetek, találtam biciklizésre alkalmas helyet, csak valahogy úgy vagyok vele, hogy a biciklizést némileg kreatívabbnak tartom, mint a futást. Futni köröket ok, de a biciklizés lehetne izgalmasabb is. Ehhez viszont sok, valahova vezető, és normális bicikliút kéne. (Vagy csak nekem kéne kevésbé finnyásnak és kicsit bátrabbnak lennem...)