lyan finom pincepörkölt került tegnap a pocakomba... No, de kezdjük az elején. Tamás a diplomaosztólyán meghívott minket hozzájuk bográcsolásra. Eredetileg a múlt hétvégén lett volna. De így Péternek rohannia kellett volna, és így is csak későn tudott volna megérkezni. Így inkább megbeszéltük, hogy ezen a héten lesz valamikor. Végül a pénteki napra esett a választás. Az előjelek nem voltak bíztatóak. Elkezdett esni. Csaba is egy picit később ért haza, mint elvileg terveztük. Én is később értem Csabához, mint ahogy érhettem volna. Petinek is tovább tartott a városon át a bumlizás, mint gondoltuk. Aztán mire végül kiértünk közösen az Örsre, akkor meg a 67-es busz ment el az orrunk előtt. Némi kárpótlás gyanánt a következőn legalább volt ülőhelyünk. Ahogy elindult a busz, pirulva fölhívtuk Tamást. Az ő hangja lehet, hogy nyugodt volt, de Negró ugatásából sejtettük, hogy már paprikás a hangulat...
Szerencsére a baljós árnyak csak blöfföltek. Tamás - aki kijött elénk a buszmegállóba - nem harapta le a fejünket. Kiderült, hogy Balázs is kb. fél órával előttünk érkezett. Negró is csak izgatottságában ugatott, és nem mérgében. Továbbá az eső is rég elállt addigra.
Tamáséknál először Bercit néztük meg, majd - kissé vontatva, de végül azért sikeresen :-) - lecuccoltunk. Aztán Tamás kiosztotta ki mit csinál. Hámozódott a paradicsom, szeletelődött a szalonna, kockult a krumpli, aprítódott a hagyma, kinn a tűz is szépen begyulladt és a padok, asztalok, székek is a helyükre kerültek.
Miután gyakorlatilag minden bekerült a bográcsba, és már "csak" kavargatni kellett, előkerültek a fényképezőgépek. No, meg a gyerekek is belőlünk. Ez utóbbi leginkább Negró kutyának volt köszönhető. Aki gondoskodott arról, hogy nyomot hagyjon maga után. Péter és Csaba ingjén, nadrágján. :-)
Lassan, illetve tulajdonképpen meglepően gyorsan, elkészült a finom hami. Mindenki jó nagy adagot evett. Utána pihegtünk is rendesen! :-) De végül sikerült felállni, és lassan előkerült a torta és az ajándékok is! Ugyanos nem "csak" bográcsolni gyűltünk össze, hanem megünnepeltük Csaba elmaradt szülinapját, és Tamásnak is most adtuk át 
a diplomájához gratulálva az ajándékot. Csabának egy fotóskönyvet vettünk (A digitális fotózás műhelytitkai II.), Tamás pedig akkutöltőt kapott (miután elsőre Hama állványt vettünk neki, ami szuper is lett volna, ha nem vett volna magának pont ugyanolyat, ugyanott a megelőző nap :-) ).
Aztán elpakoltunk kintről, és bementünk a házba. Nézegettünk fotókat a diplomaosztóról, majd lassan szedelőzködtünk, és elindultunk haza. Tamás kikisért a 61É-hez minket, amire nem is kellett sokat várni, hisz előtte megnéztük a menetrendet. Itthon meg hamar benyomtam a szunyát, és aludtam vagy egyig. :-)
2 megjegyzés:
Jó a beszámoló, szépek a képek. Az iniciálé meg nagyon üt; nekem a float-ot az img style-jai közül html-tudásom közel nyolc éve alatt nem sikerült még bevállalnom (van egy olyan tippem, hogy itt a bloggerdotkom is beleügyeskedik némely paramétert/taget/scriptet, mivel saját szerverére tölti fel a képet?), pedig annyi helyen láttam már; de legközelebb igyekszem kipróbálni. Igen, jól írod, a késés lavinaszerűen kitermelte magát, vagyis kumulálódott; emlékszem, épp a Dísz téren álltunk a buszmegállóban, amikor Tomi először keresett, hogy mikor megyünk... :) De nem magyarázkodom ITT, mert akkor mi kerülne a blogomba... :)
"kockult a krumpli" -- elképzelem, ahogy ült a gép előtt... :) Viszont a paradicsom és a paprika is kockulni igyekezett, PC helyett KÉS segítségével, több-kevesebb sikerrel. A tortára és ajándékra nem számítottam, valahogy úgy gondoltam, hogy ez egy ilyen lazulós-punnyadós nap lesz, megilletődés/ünneplés nélkül. De jól esett. Már elkezdtem folyamatosan olvasni, szórakoztató és az eddigiek alapján jól választottatok; jobb, hogy nem a ccd felépítését magyarázzák el sokadjára, hanem a már meglévő alapismeretek alapján halad tovább, tematikusan.
Egyig aludni... De jó Neked/Nektek. Én már tíz előtt fent voltam, de legalább/szerencsére egyáltalán nem éreztem magam álmosnak.
Lassan nekiláthatok már a saját bejegyzésem megírásának is... :o)
Danke! A képeket régen is lehetett balra, jobbra, középre tenni. Gondolom, valami ALIGN property vagy valami hasonló segítségével. Azt, hogy most style segítségével oldódik meg, szerintem azért van, hogy ezzel is a CSS felé tereljék a népet. De kitaláltad, a Blogger illeszti így be a képet. Én max. átírok egy-két paramétert, ha nem tetszik.
Megjegyzés küldése