Tegnap... Hmmm, én is szembetalálom magam ezzel a tegnapozással, amit egyszer Csaba is megemlített a blogjában. Azt hiszem, egyszerűbb az én lelkemnek, ha ebből nem azt a következtetést vonom le, hogy lusta vagyok, hanem azt, hogy ha este, fáradtan érek haza, akkor mindenkinek jobb, ha nem akkor blogolok. Magamat ezzel meg is nyugtattam! :-)
Szóval tegnap, miután dél is elmúlt, fölkeltem. Fáradt voltam, és fájt is a fejem. Ezeket talán még foghatom a hosszú tivornyára, meg az időre. De izomlázam is volt! Hogy mitől? Még ha mi vadásztuk volna le a disznót, akkor talán érteném. :-) Mindenesetre elhatároztam, hogy nem fogok semmit csinálni, csak itthon ülni.
Ezen Tibi barátom változtatott. Igaz, nem teljesen váratlanul, hisz a hétvégére beszéltünk meg programot. 
Semmi ötletem nem volt, mit csináljunk. Így leginkább csak jártuk a várost. De végig ott volt az ötlet, hogy menjünk moziba. Végül így is lett. 20:30-as kezdettel megnéztük a Viasztesteket. Durva, de azért kibírtam... Viszont egyre inkább látszik, hogy nehezebben bírom az ilyesmit, ahogy fölnövök. Ez talán furcsa, épp fordítva gondolná az ember, de van pár ötletem, miért lehet így. No, nem csak velem, a legtöbb ismerősöm is így alakul. Azért nem aludtam rosszul. :-)
De hogy a címre is reflektáljak, tegnap volt 1600 napos a tevém! (A tevéknél egyébként 100 naponként van szülinap.) Tevét tartani - ebben a korban, fiúként - szánalmas vagy aranyos dolog?
3 megjegyzés:
Legalább voltatok moziban. Habár, a Moziünnep alatt én három havi alkalmat letudtam három nap alatt... :)
De mostanra már kezd hiányozni.
Néha már én is besokallok az íjesztő filmektől. Valamikor viszont jót tesznek, levezetik a feszültséget. Nekem az a bajom az "öregedéssel", hogy igényesebb leszek, tehát még kevesebb dolog felel meg, mint fiatalon. A türelmem/kitartásom is lehetne nagyobb. De hogy félénkebb lennék... Bizonyos körülmények miatt sokszor éjjel térek haza olyan környékről, amely A lakosságáról híres...
Sztem aranyos dolog tevét tartani. Mint ahogy a kockásfülű nyúl is aranyos. Sokféle ember kocsijában láttam már, nehéz belőle bármi sztereotípiát levonnom.
Gratula a tevédnek! Ez már tisztes kor! Az én tevém gyógyíthatatlanul mélakóros lett, amikor bevezetődött a szuperteveség intézménye, és sem enni, sem inni nem akart, így eltávozott az örök tevemezőkre. :,-( Tomié ugyancsak.
Na igen, a szuperteveség, datolyaság, stb. intézményei engem is utálattal töltenek el. (Ha téged nem, akkor az "is" kihúzandó. :) ) Ettől függetlenül úgy gondoltam, hogy szerencsétlen teve erről nem tehet. Így megtartottam ezek után is...
Megjegyzés küldése