szerda, május 16, 2007

Hiánypótló poszt

Sajnos nem írok blogot egyenletesen, hanem kampányszerűen. Amikor már úgy érzem, hogy lesül a bőr a képemről, írok egy bejegyzést. :) OK, azért előfordulnak hosszabb időszakok is, amikor rendszeresebben blogolok, de sajnos nem túl sok ilyen időszak volt az utóbbi időben.

Most is csak egy gyors hiánypótlásra futja az időmből, energiámból, kedvemből.

Szerdán Csabával és Petivel megnéztük a Vörösmarty moziban a Mások élete című filmet. A moziban most voltam emlékeim szerint életemben először. A terem egyik széle beázott, és vödrökbe csöpögött a víz. Ezt lehetett hibának, de szándékos fícsörnek is tekinteni. :) Mintegy aláfestésként a film kihallgatós jeleneteihez. A film tetszett és tanulságos volt. Ajánlom másoknak is, akik még esetleg nem látták volna.

Pénteken a Liget színházban néztem meg az Édesnégyes című erotikus vígjátékot olyasvalakivel, aki tetszik nekem. Sajnos ezúttal a reláció nem tranzitív szimmetrikus... :( Mindegy, maradtunk barátok. A színdarab viszont fergetegesen mókás volt! :) Még viccesebb, mint amire számítottam. Továbbá nem lépett át szerinem olyan határokat, amiket nem is lett volna ildomos átlépni, és még talán mondanivalója is volt. A színház egyébként a Városliget mellett (innen a neve) található a Cházár András utcában (az Istvántól egy percre gyalog). Az épület egyébként nem csak a színháznak ad otthont, hanem irodáknak is. A színház pediglen 2005-ben nyitotta meg egy nagyobb szünet után ismét kapuit a közönségnek. Ja, ami még plusz pont volt: a két felvonás között az előtérben volt kis büfé pogácsával, ásványvízzel és gyümölcslével (ingyen).

A szombati napom ismételten a Ligetbe vezetett. Ezúttal a Liget galériába. Csaba javaslatára mentünk el (Peti is jött) ide. Mégpedig a Kétfarkú Kutya Párt street art kiállítására. Vicces volt. Egy szobában elfért az egész, de mivel egy kicsinyített utcarészletet ábrázolt, ezért rengeteg kis táblácska volt sok poénnal. :) Ezek után a ligetben a PeCsa mellett eresztettük ki a fáradt gőzt.

Vasárnap is volt programom (most így leírva veszem csak észre, hogy mennyi mindent szerveztem össze magamnak (és akkor még nem is említettem, hogy csütörtökön pedig egyik barátomnak néztem meg a számítógépét meg beszélgettünk)). No, szóval vasárnap meg Tibivel látogattunk el a Mammutba, és néztük meg az Orvlövész című filmet. Ez is tetszett. Kicsit durva volt, kicsit elgondolkodtató (akciófilm léte ellenére). Ja, és előtte még úsztunk is egyet a BVSC-ben.

Tegnap meg sikerült kicsit megáznom. (Magyarázat: biciklivel voltam aznap. :)) Igazándiból esni már csak hazafelé, a liget után esett. Ez nem is zavart annyira. Hanem az elején, az egyetemnél, a Duna mellett a szél! Na, az elég kellemetlen és veszélyes volt. Ha ugyanis szembe fúj, nehezebb tekerni. De ha elég erősen teszi, akkor már egyenesen alig lehet előre menni. További nehezítés, hogy minden szart az ember szemébe fúj. Sőt, egyszer egy olyan erőset is kaptam, hogy a bőrömnek nekicsapódó porszemek fájtak. Ha oldalról jön, akkor meg azért veszélyes, mert könnyen felborít... Asszem lesz egy biciklis szemüvegem is. Továbbá ha rossz az idő, de reggel még jó volt - és ekképp biciklivel mentem - erősen el fogok gondolkodni azon, hogy az egyetemen hagyjam a biciklit (kieg.: nem az épület előtt szoktam parkolni, hanem alatta, a garázsban).

Ma pedig korábban hazajöttem, mivel a laborunkban délután kettőtől önálló labor beszámolót tartottak, és most nem volt türelmem így dolgozni (hétfőn is volt beszámoló, ráadásul akkor még délelőtt is, de aznap kibírtam). A felszabaduló időt arra szántam, hogy megnézzek pár boltot, ahova el akartam már máskor is látogatni, csak épp eddig mindig zárva voltak (lévén munkaidő után szoktam ráérni...). Egy teásboltot a Rottenbiller utcában, egy fürdőcuccokat áruló boltot a BVSC-ben, egy sportboltot a BVSC mellett, és egy leértékelt ruhákat áruló üzletet a Mexikói útón látogattam meg. (A fürdőholmis boltban tudtam meg, hogy a vízipólósok fürdőnadrágja elég erős anyagból van ám, hogy ne tudják egymásról leszaggatni egy-egy hevesebb, meccs közbeni csata alkalmával. :))

4 megjegyzés:

Balázs írta...

A legszomorúbb dolgok közé tudnak tartozni azon relációk, amelyek nem tranzitívak. :-((

gabor írta...

Köszönöm szépen együttérzésed! Mindazonáltal én bizakodó vagyok, csak találok egyszer egy tranzitív relációt! :)

Névtelen írta...

Helló! Nem kekeckedni akarok, csak tévedést eloszlatni: nem véletlenül szimmetrikus relációra gondoltál?

Egy kedves matektanárral firtattuk annak idején ezt a kérdéskört emberi relációkkal kapcsolatban: jó esetben szimmetrikus (aRb => bRa), a tranzitív az elég perverz lenne (aRb,bRc => aRc), és azt is mondta említett tanár úr ("nem könnyű, de legalább nehéz"), hogy a reflexív eset (aRa) exhibicionistáknál szokott előfordulni (hihi, miket nem tanul az ember matekórán 14 évesen :) ) Fällt dir ein? Oder hast du keine "Winchester"? (R helyére értelemszerűen a "szereti ...-t", "...-t gyengéd szálak fűzik ...-hoz" ill. "dugni akar ...-val" kifejezések valamelyikét kell behelyettesíteni.)

Ha szabad valami személyeset is írnom: a nemszimmetrikus reláció szar dolog, de messze az a leggyakoribb szerintem; ennek ellenére okosan teszed, hogy bizakodó vagy (hiszen csak leggyakoribb, de korántsem kizárólagos!). Továbbá úgy gondolom Nagy Bölcs Tapasztalt Emberként (khm...), hogy annál kevésbé negatív élmény, minél korábban tisztázódik a szimmetria hiánya. Gondolom a Te esetedben is ez történt, ezért nem "depiztél be", aminek örülök!

Anonymous Coward

gabor írta...

Kedves AC! Teljesen igazad van! Ki is javítottam a tranzitív jelzőt szimmetrikusra. (A tranzitív valóban igen perverz lenne... :)).