A munkába állással kapcsolatban sok papírt is be kellett szereznem. Ilyenek voltak az orvosi vizsgálat eredménye, a start kártya, az erkölcsi bizonyítvány és a magánnyugdíjpénztári belépési nyilatkozat. Tulajdonképp mindegyiknek megvan a maga mókás vagy kevésbé mókás története. Azonban ahhoz lusta/fáradt vagyok, hogy most mindegyikről írjak. Ehelyett inkább folytatásos sorozatba kezdek, melynek epizódjaiban az egyes, fent megnevesített szereplőket fogom bemutatni.
A mai részben - maradjunk a sorrendnél - az orvosi vizsgálatról szólnék. Szóval az úgy volt, hogy mondta az adminisztrációs néni (meg még sokan mások), hogy orvosi vizsgálatoknak kell alávetnem magamat munkába állás előtt. Mondjuk az én esetemben, mint tanszéki mérnök, nem hinném, hogy túl sok értelme lenne, de ez nyilván valamilyen általános szabályozás. Szóval az adminisztárciós néni megmondta, hogy a következő nap mikor mehetek az orvosi az egyetemi rendelőbe (K. ép.). Bevallom, nem kapkodtam különösebben el a dolgot, de azért még bőven időben odaértem (11 óra előtt pár perccel). Azonban látom, hogy a rendelés nem pont úgy van, mint ahogy a néni nekem mondta. És 11-kor épp vége volt az egyik rendelésnek, és a másik pedig 14-től kezdődött. Továbbá látám azt is, hogy ki van írva, telefonon előzőleg be kell jelentkezni. Hát mit volt mit tenni, telefonáltam (a rendelő előtt...), hogy ki vagyok, mi vagyok, mit akarok és hogy mikor jöhetek. Mondták, hogy kettőre. Gondoltam magamban, nagyszerű, ha már legalább lecsúsztam a délelőtti rendelésről, délután nincs előttem senki. A köztes isőt sikerült egy jó nagy sétával és vásárolgatással kitöltenem. Vettem némi édességet ajándék gyanánt egyik barátom szülinapjára, valamint vettem három számítógépes magazint, hogy majd kiválasszam, melyikre lenne érdemes előfizetni. (Mint rendszergazda ugyanis illene kicsit tájékozottabnak lennem. Rég volt az, amikor én ilyen magazinokat rendszeresebben bújtam.) No, végül letelt az idő, és visszaértem. Igaz, így is kb. fél órával hamarabb. Bementem. Egy folyósó fogadott, a falak mentén padokkal, és a folyósó végé egy szobával (nem volt elválasztó ajtó). Gondoltam, jó helyen vagyok, és leültem. Persze negyed óráig nem történik semmi. Aztán negyed óra múlva csak megkérdezte az egyik fehér köpenyes néni a szobából, hogy én melyik doktorra várok. Mondom, nem tudom, arra, amelyik 14-től fog rendelni, hozzá jelentkeztem be telefonon. Mondja, rendben van. Én megnyugodtam, sínen vannak a dolgok. Aztán látom, hogy idővel érkeznek más betegek is, ők viszont egyenesen abba a folyósó végi szobába tartanak (ott is voltak padok). Egy idő után kezdett gyanús lenni. Körbenéztem a folyósón lévő szobaajtók feliratát, és láttam, hogy azok ilyen-olyan szakrendelések (pl. szemészet). Azaz a normál rendelőhöz minden bizonnyal abban a bizonyos szobában kell várni (de jó, hogy egy szóval nem közölték). Így hát áttelepedtem. Látom, hogy mások is érkeznek olyan papírokkal, mint amik nekem voltak. Ők is a munkába állás előtti orvosi vizsgálatok miatt jöttek. A váró közepén volt egy íróasztal, ott ténykedett az egyik asszisztens néni. Mögötte pedig a kartonozó volt. Látom, hogy a többiek hozzá fordulnak, vagy épp ő kérdezi meg tőlük, hogy mit akarnak. Mondják, hogy munkába állás előtti orvosi vizsgálatra jöttek. A néni előzékenyen mondja, hogy egy-két adatot akkor most fel is vesz róluk. Kicsit furcsáltam a dolgot, de mondom, ők biztos nem jelentkeztek be, ezért vesz föl tőlük adatokat. Ettől függetlenül jólesett volna, ha tőlem is megkérdezi, miért vagyok ott. De igazán morci akkor lettem, amikor kiderült, hogy akikről felvette az adatokat, azokat ELŐTTEM hívták be. Így már én is odamentem a nénihez, és mondom, hogy én is munkába állás előtti... meg, hogy ELVILEG telefonon bejelentkeztem. Hát kiderült, hogy a nagy francokat. Voltaképp valószínűsítem, hogy amikor telefonáltam, csak tájékoztatást kaptam arról, hogy mikor kezdődik a következő rendelési idő, és nem időpontot kaptam. Tündéri. Szóval végül az én adataimat is felvette. De eddigre már bementek előttem vagy 3-4-en. Aztán PONT ELŐTTEM befejezi a rendelést a doktornő. Mint kiderült, ez nem a 14-es doktor volt, hanem valami köztes, átfedő időben rendelő. Szóval SIMÁN JÖHETTEM VOLNA, nem kellett volna 3 órát sétálnom. De jó, hogy erről se szóltak egy mukkot... Most tehát kénytelen voltam megvárni a tényleges 14-es doktort. Persze nem siette el különösebben a kezdést. Mert ugyan 14 körül megérkezett, de egy 15-20 percbe beletelt, mire a rendelése is elkezdődött. Persze mivel nem időpontot kaptam akkor, amikor telefonáltam, ezért ennél a doktornál már voltak bejelenkezve. Azaz ÚJABB 3-4 beteget várhattam le. No, nagy nehezen behívtak. Sejtettem, hogy nem lesz valami komoly vizsgálat, mert minek, de azért egy vérnyomásmérésre minimum számítottam (megjegyzem, akkor jó sokat mértek volna :)). Én amúgy rendkívüli alapossággal az ÖSSZES orvosi iratomat összekészítettem, hogy minden betegségemről, műtétemről pontsan tudjak beszélni, lehetőleg zárójelentést is tudjak mutatni. Sőt, Peti mondta, hogy laborvizsgálat is lesz. De nekem "szerencsére" volt egy friss (kb. egy hónapos) laborvizsgálati leletem. Így azt is vittem, hátha megúszom vele a labort. Meg is úsztam, de nem úgy, mint ahogy számítottam rá. Az történt ugyanis, hogy miután a doki átolvasta a vizsgálatra felszólító papírjaimat, megkérdezte, hogy voltam-e katona és hogy dohányzom-e.<- ez egy PONT! Aláírta a papírom, én magamra erőltetvén egy mosolyt, meg egy köszönömöt, távoztam.
Eljátszottam a gondolattal, hogy majd én is ilyen közalkalmazott leszek. Először is, mint rendszergazda, engem csak ne zargassanak bármikor. Egyik nap csak délelőtt, másik nap csak délután fogok rendelni. Ha épp "rossz" időben szarik be a számítógépe, akkor ámszorri. Jajj, de nehogy azt képzelje, hogy ha véletlenül valakitől megtudta az aznapi rendelési időmet, akkor ha odajön hozzám, célt is ér. Nem, előtte telefonon be kell majd jelentkezni!!! Persze én néha csinálok olyat, csak viccből, hogy abban a tudatban hagyom, hogy időpontot kapott tőlem, miközben csak azt közöltem vele, hogy aznap mikortől rendelek. Ja, telefon. Nem csak az szopott, aki benn volt. Aki csak telefonon akart valamit elintézni, az is. Ugyanis 1-2 alkalommal vették csupán föl a telefont. De a legtöbbször csörögni hagyták. Volt olyan is, amikor egyszerre két telefon is csörgött (nem egy számhoz tartoztak). Az élmény nekem ugyan rendkívül muzikális volt, de gondolom, a vonal túlsó végén inkább anyáztak. Hiába, nem éri meg betegnek lenni... De az a vicces, hogy én nem is voltam beteg, de még ez sem óvott meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése