Eljutottam oda, hogy már egy jó ideje arról szólnak a napjaim, hogy azt az időt, amit nem a létfenntartásomra (evés, ivás, alvás, stb.) fordítok, azt munkával töltöm. Alapjában véve még el is lehetne viselni, ha nem nyomasztana a közelgő határidő rémisztő gondolata...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Kopf hoch!
Megjegyzés küldése