Május elsején ország szerte ünnep volt. A munka ünnepe. Mi is ünnepeltünk. No, nem épp a munkát. Tamás és Balázs meghívott minket, hogy nézzük meg, miként is fest a lakás felújítás után. Továbbá az új számítógépeiket se láttuk. Kivéve Petit, aki anno segített nekik az üzembe helyezéssel.
A lakás nagyon otthonossá újult meg. A leghangsúlyosabb elem kétség kívül az egész nagyszobát körbeölelő (de voltaképp az egész lakást), meggyfából készített, egyedi könyvespolc/szekrény. Megújultak a vizes blokk helyiségei is. Új mosdókagyló, fürdőkád helyett tusoló, új konyhabútor, és természetesen mindenütt szép csempe. A nagyszobában maradt a padló (parketta), de fel lett csiszolva, így az is új pompájában fénylik. (Igaz, ettől még állítólag fel lehet szedni némely darabját. Alatta nyilvánvalóan mesés kincsek rejtőznek. :)) De a nagyszoba új világítása is elnyerte a látogató népek tetszését. (Látogató népek egyébként = Csaba, Peti, Dani, Csilla és én.) A csillár három kisebb világítótestből áll. Ezeket maga a villanydrót tartja. És mindegyiket lehet le-föl huzigatni. Mindezt inga alakú ellensúlyok és csigák segedelmével, ami roppant impozánssá teszi a látványt!
Történt meglepetés is! A többiek ugyanis munkaszüneti nap, fejfájás és még ki tudja milyen akadályok ellenszelében úszva, de megszervezték a szülinapi bulimat is! Volt torta is. Ráadásul fekete erdő torta. Ami túl azon, hogy finom, túl azon, hogy sokak szerint a "legjobb torta", személy szerint nekem is a kedvencem. És ezek szerint a fiúknak is jók voltak az értesülései. :) De nem ám akármilyen, mezei fekete erdő torta volt (enyhe képzavar, elismerem :)), hanem saját (Balázs és Tamás) készítésű. Ez önmagában is nagyon kedves dolog! De ha hozzá teszem azt, hogy mind ízre, mind külcsínyre volt olyan jó (sőt, szerintem még jobb is), mint a "gyári" fekete erdő torta... Egy szelet maradt, azt haza hoztam. És másnap elharmadolva megettük a szüleimmel. És a szüleim azt üzenik, hogy nagyon ügyesek a torta készítői! :) No, de nem "csak" torta volt. Kaptam ajándékot is. Konyakos meggyet (ami szintént a kedvencem az efféle finomságok terén). Ennek kibontásával egyébként némileg őrületbe kergettem a közönséget, lévén lényemből fakadóan nem szoktam szétcincálni az ajándékok csomagolópapírját. Hanem egyesével leszedem finoman a cellukszot, és úgy. Nos, celluksz pedig volt bőven. ;) Az édesség mellé (illetve a mellérendelési viszony lehet, hogy inkább fordítva logikus) kaptam egy bicikliláncot. Mármint nem olyat, mint ami az erőátvitelre hivatott a pedál és a hátsó kerék közt. :) Hanem olyat, ami arra való, hogy a "Bicikli helyén marad!" felszólításnak foganatja is legyen. Egyébként elég ipari egy darab: centi vastag acél láncszemekből áll, és 1,2 m hosszú. Szerintem van vagy 4 kiló. Lassan könnyebb lesz az oszlopot (vagy bármit, amihez hozzáláncolom) elvágni, mint a láncot. :) Haza végül úgy hoztam, hogy a nyakamba akasztottam, és rávettem a kabátot, hogy azért olyan nagyon ne legyen már feltűnő. :) Most, hogy van már bicikliláncom, tényleg be kell szerválnom egy új biciklit is, és el kell kezdenem járatni is (nem csak a számat). (A mostani biciklimmel is lehet biciklizni, de olyan sokmindent cserélnék ki rajta, hogy szerintem inkább új bicikli lesz a dologból).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése