"Jajj, de fáj a seggem!" volt az első gondolatom a biciklis felvonulásról hazaérkezve. :) No, de ne szaladjunk ennyire előre. Ott kezdeném a beszámolót (lustaságból), hogy figyelmetekbe ajánlom a tavaly őszi felvonulásról írt bejegyzésem. Jelen posztban pedig inkább csak az ahhoz képesti eltéréseket hangsúlyoznám. Illetve első körben pótolnék egy kis műveltséget, amit már a tavalyi beszámolómba is beszúrhattam volna:
A Critical Mass mozgalom 1992 szeptemberében indult San Franciscoban közel 50 fővel. Ezután havonta rendeztek ilyen felvonulásokat, ahol mindig egyre többen jelentek meg, 1993-ra már 500 fölé emelkedett a létszám. Ezért néhány hónap múlva más városokban is elkezdődtek a felvonulások, napjainkban pedig a világ többszáz városában több tízezren ülnek fel biciklijükre havi rendszerességgel. A Critical Mass kifejezés egy amerikai rendező 1992-es dokumentumfilmjéből származik. A filmben van egy olyan rész, amikor Kínában a biciklisek nem tudnak átkelni egy kereszteződésen a folyamatos autóforgalom miatt. A várakozó kerékpárosok száma egy idő után elég nagy lett ahhoz, hogy mindannyian egyszerre elindulva átkelhessenek a kereszteződésben. Ezt nevezték a filmben kritikus tömegnek.
Ahogy egyre többen és többen jönnek el a felvonulásokra, a szervezőknek rendre más és más útvonalakat kell keresniük, hogy a várható tömeg elférjen. Idén ez volt az útvonal. Ismét többen voltunk, bár a Critical Mass "Moore törvénye" ezúttal nem teljesült. Azaz duplázni ismételten már nem sikerült (tájékoztatásul: a 2004 őszében megrendezetten kb. 4 ezren voltak, 2005 tavaszán 10 ezren, ősszel minimum 20 ezren). Most "csak" 30 ezren voltunk. :) (Vagy 300 ezren, nem is tudom. Volt egy Szalacsinak öltözött csóka a felvonuláson. :)) Szintén tájékoztatásul: ma a magyar hadsereg szintén kb. 30 ezer fős. A mostani felvonulásra Peti nem jött el, továbbá a volt edzőtársammal, Attilával, úgy gondoltam, ekkora tömegben már reménytelen lenne bevárni egymást. Viszont sikerült elcsábítanom Tibit, aki meg tavaly maradt távol. Mivel ez most tavaszi felvonulás volt, így egész végig világosban kerekezhettünk. Egész pontosan napsütésben. Már ősszel is előfordult, hogy csak csigatempóban lehetett olykor haladni (vagy akár meg is kellett állni), de idén ez még inkább előjött. Ez egyrészt a még nagyobb létszámnak, másrészt a rakpartok szűkösségének volt köszönhető (ráadásul bizonyos helyeken most épp felújítások is zajlanak). Lehet, hogy ezért, de lehet, hogy azért, mert már voltam egy ilyen felvonuláson, most kevésbé éreztem akkora eufóriát, mint tavaly. Ettől még lelkesedésben messze felülmúltam Tibit. Pedig neki ez volt az első. De úgy vettem észre, hogy neki most inkább a tennivalóin járt az esze. Azt nem tudom, hogy az Alagútnak sikerült-e kicsit őt is felráznia, de az biztos, hogy a legtöbbeket igen. Volt nagy kurjongatás, kiabálás, éljenzés, fütyülés, csilingelés, dudálás, stb. Aztán a "körforgalomnál" pedig egy dobosokból, táncosokból álló formáció szórakoztatta a jónépet.
Idén is volt mindenféle fura figura. Említettem már Szalacsit. De volt római katonának öltözött ember, egyesek angol rendőrnek, mások meg magyar katonának álcázták magukat. Volt, akinek rózsaszín, malacfülei voltak, és olyan is, akinek vörös parókája. Idén is lehetett találni mindenféle egy, két, három, négy kerekű csodát. Leginkább most az az egykerekűs srác maradt meg bennem, akinek a "normál" egykerekűekhez képest is ügyesebbnek kellett lennie. Ugyanis magasított járgányon ült. így a pedálok nem közvetlenül a kereket hajtották meg, hanem csak egy láncot, és az vitte le a hajtást a kerékhez. Aztán láttam olyat is, ami pont úgy nézett ki, mint a Ford T modell, csak épp bicikli formában. Természetesen idén is voltak zeneszolgáltatók. Dobos tandem képében, vagy utánfutót húzva, amiben egy hangfal, autós akku és mp3 lejátszó kombó foglalt helyet. :) Ja, utánfutó. Mint kiderült, kisgyereket nem csak hátulra szerelt gyerekülésben lehet biciklin szállítani, hanem léteznek babakocsi utánfutók is. :)
Ahogy tavaly is, most is álljon pár gondolat a végén. Lehet, hogy kevésbé volt euforisztikus a mostani felvonulás, de sok szempontból meg jobban tetszett. Egyrészt ezen még többen voltunk. (Érzékeltetésül: a pesti rakparton az Erzsébet hídnál pillantottuk meg a felvonulás elejét a budai rakpart Erzsébet hídi részén. :) Meg olyan is volt, hogy áltam kb. 20 percet, mert Tibinek keresnie kellett egy WC-t, és annak ellenére nem kerültünk így se a végére, hogy alapjában véve a végéről indultunk. Sőt, nem is láttam még ekkor se a végét.) Na, de tovább a gondolatokkal. Ennek a hatalmas tömegnek sikerült azt is megmutatnia, hogy még egy kiélezett választási időszak kellős közepébe csöppenve is (ráadásul egy nappal a második forduló előtt) lehet ilyen volumenű tömegdemonstrációt rendezni teljesen politikamentesen. A szervezők még az eddigi hivatalos narancssárga színt is lecserélték zöldre, hogy még csak ebbe se lehessen belekötni. Politika max. akkor került elő, amikor a szervezők rendre rendre utasították a baloladalon kóricáló népeket, ha olyan útszakaszon voltunk, aminek csak a menetirány szerinti jobb oldala volt számunkra fenntartva. :) És az emberek jól érezték magukat, mosolyogtak egymásra. Egy idős néni pl. egyszer csak kijelentette, hogy egyszerűen imádja a fiatalokat, mire a mellette kerekező férje viccesen megkérdezte, hogy azért ugye neki is van még esélye. :) Aztán további érdekes és örvendetes fejlemény, hogy csatlakozott a felvonuláshoz a köztársasági elnök is. Ez minden eddiginél nagyobb legitimációt ad az ügyünknek. Az benne a jópofa, hogy a felvonulás a legalsó szintről, az emberektől jött. Aki most mellé állt, az pedig Magyarország legfőbb közjogi méltósága. Remélhetőleg ennek már lesz hatása azon közbülső rétegre (pártok, önkormányzatok), akik tényleges döntési pozícióban vannak. Szóval most már nem csak alulról, hanem felülről is basztatva vannak. Tessék tenni is már valamit ennek megfelelően! Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, látszanak már a pozitív jelek. Az elmúlt évben például állítólag kb. 30 km bicikliút épült (míg a megelőző években csak 1-2 km). Hát, remélem a legjobbakat... Ja, és még egy pozitívum. Most még a tavalyinál is jobban megszervezték a rendezők, rendőrök tömegközlekedési eszközök időszakos elengedését. így pl. a 4-6-os pótlóbuszokon utazóknak is csak minimális kellemetlenséggel járt a felvonulás. (No, meg az útvonal most eleve nem olyan volt, ami kört és ezáltal blokádot alkothatott volna.) Visszatérve a seggemre (figyelem, ebből is komoly gondolatot fogok kihúzni - képletesen szólva természetesen :)). Azért fájdult meg, mert én amolyan felvonulási biciklista vagyok. Máskor nem igazán kerekezem. De épp azért tekreke ilyenkor, hogy máskor is tudjak biciklizni (azaz legyen hol). Ettől függetlenül már egy ideje komolyan gondolkodom egy új biciklin, és azon is, hogy kerékpárral kéne egyetemre (lassan munkába?) járnom. Az idei felvonulásnak is ez volt az üzenete transzparansekre írva.
Végezetül álljon itt pár kép azt bizonyítandó, hogy részt vettem a felvonuláson. Saját képeket nem készítettem, mert féltettem a fényképezőm, de szerintem a következőn már én is fogok kattintgatni.

2 megjegyzés:
Vicces asszociációk adódnának, ha kiragadnánk és egymás mellé tennénk 2 mondatot ebből a posztból. ;-)
Vagy kreatívságom hiánya, vagy fáradtságom, vagy a nagy számú lehetséges kombináció okán, de nem tudom, mely két mondatra gondolsz. Viszont például elárulhatod nekem mélben. :)
Megjegyzés küldése