Proto

Üdv a Népeknek! Ahogy az előző bejegyzésben írtam, szerdán elkezdtem összerakni a kártyácskát. Bevittem a NYÁK-ot, és a rá való alkatrészeket. Igen ám, de van két sok lábú, kézileg nehezen forrasztható IC is. Ezek közül a bonyolultabb eset maga az Ethernet vezérlő chip - nem meglepő módon. Mindezt 100 lábbal teszi. Ettől függetlenül az ilyen problémás alkatrészeket is be lehet azért ültetni kézzel. Erre egyszer régebben mutattak is nekünk egy módszert. Most viszont egy még újabb, még bravúrosabb technikával ismerkedtünk meg. A trükk az, hogy kell hozzá egy "csoda folyasztószer". (A folyasztószer arra való, hogy megtísztítsa a felületeket, hogy a forrasztó anyag szépen be tudja futni azokat. Ha az ember forrasztó ónnal, vagy forrasztó pasztával dolgozik, azokhoz eleve gyárilag adagolnak valamilyen folyasztószert is.) Nos, akkor vissza a csodaszerünkhöz... Az egyik egyetemi doktorandusz rendelkezik vele. Ránézésre olyan, mint a víz (mármint nem a doktorandusz, hanem a szer :) ). Vagy inkább, mint a vodka :), mert kiöntve látszik, hogy a víznél sűrűbb (korrekten: nagyobb viszkozitású). Miután a tárolására használt ásványvizes palack kupakjába kiöntöttünk egy hangyányit, fölszippantottunk egy keveset injekciós tűvel (illetve tű nem is volt rajta, csak a műanyag tartály). Ezután a tartály segítségével bekentük a NYÁK azon részét, ahova majd forrasztani kell a százlábúnkat. Még csak nyomni se kellett a "tű" nyomókáját, elég volt az a csepp, ami magától is félig lelógott róla. Ezek után a forrasztó pákára (ami amúgy nagyon finom, hegyes) tettünk egy kis ónt. De olyan keveset, hogy az egyik előző posztomban bemutatott pici ellenállások mindkét oldalához kb. 2x annyi ónt használok fel. És ezzel a csöpp kis ónnal egy sort (20-30) láb lazán be lehetett forrasztani. Mindezt úgy, hogy a lábaknak csak a tetejét melegítettük. Hogy az ón ezek után hogy szivárgott be a lábak alá, hogy rögzítse az alkatrészt, azt már nem tudom. :) Ettől csoda folyasztószer a "csoda folyasztószer". A vicces a dologban az, hogy 5 literes kiszerelésben árulják 40e forintért. Egy gyárban lehet, hogy elfogy emberi időn belül, de nekünk egy életre elég lenne. :)

Miután a soklábú IC-k ezen mágikus lötty segítségével pillanatok alatt és minden különösebb nehézség nélkül fölkerültek, folytattam a többi felületszerelt alkatrésszel. (A felületszerelt dolgok attól felületszereltek, hogy a lábaikat nem egy lyukba kell bedugni, és a túloldalt forrasztani, hanem azon az oldalon lévő érintkezőkre kell ráforrasztani, amelyik oldalon maga az alkatrész is található. Ilyenek pl. azok a pici ellenállatok, vagy az előbb említett soklábú chipek.) Mivel itthon túl vastag hegyű a pákám ezen pici jószágokhoz, ezért a németet ellógtam, és az azutáni előadásomból is lecsippentettem egy kicsit, hogy az egyetemen végezni tudjak.

Itthon aztán maradtak a furatszerelt dolgok (csatlakozók, két nagyfesz kondi, és az egyik IC is furatszerelt). A beültetéssel ekképp aznap itthon végeztem is. Aztán jött az estve és a reggel, a következő nap...

Csütörtökön délelőtt nekiálltam szoftveresen is tesztelni a dolgot. El is indítottam rajta azt a kis programocskát, amit már a nyáron készített piros vezetékes kütyünél is használtam. Ez azt csinálja, hogy lekérdezi az Ethernet vezérlő regisztereit (belső tárolóit, amiben a beállításai vannak, illetve ezek írásával lehet később majd működtetni a chipet). Majd a lekérdezett értékeket elküldi soros porton a számítógépnek. Ahol pl. egy HyperTerminal-lal kiiratva már ténylegesen látom is. Nos, a dolog elsőre működött! Szóval mondtam, hogy igen, lehet engem imádni. Vagy PET szavaival élve "a virágokat az öltözőbe kérem, az édességet helyben fogyasztom!". :) Annyira megörültem a dolognak, hogy elsőre észre se vettem, hogy azért nem teljesen tökéletes minden. Ugyanis az említett regiszterek négy ún. lapba vannak rendezve. Ez azt teszi, hogy amikor kiolvasom az első, második, ... regisztert, akkor attól függően, hogy melyik lapon "vagyok", más-más regiszterekhez férek hozzá. A lap kiválasztását pedig az egyik regiszterbe való írással lehet elintézni. Azaz tehát ha az összes tárolót le akarom kérdezni, akkor egy pár alkalommal (4x) írnom is kell. A gond pedig itt volt. Ugyanis mind a négy lapra nekem ugyanazokat az értékeket írta ki. Azaz nem sikerült írnom abba a kis dobozkába, amiben ki tudom választani a lapot. A további részletektől megkímélve benneteket rájöttem arra, hogy két ellenállás lemaradt, ez okozza a bajt. Azért lettem csak felettébb ideges, mert a "lemaradt" nem azt jelenti, hogy nem forrasztottam be, hanem azt, hogy be se terveztem. A nyáron elkészített buherált változatra rátettem őket, de erről lefelejtettem. A dolog az elkövetését tekintve elég fatális. Azonban következményeit tekintve már jóval barátibb. Ugyanis ha én nem pont úgy írom meg a programomat, ahogy megírtam, akkor elő se jön ez az egész probléma. Sőt, azon az Ethernetes kütyün (a nyáron összerakott változaton a "zöld" kártya), amit én mintául kaptam a tervezéshez, eleve nincsenek rajta az említett ellenállatok. így hát a szívbaj megvolt, de igazából működik a dolog.

Ez így ugyebár szép és jó, de ez csak a dolog egyik fele. Az Ethernet vezérlővel már tudok kommunikálni. De vajon a kártyácskámról ki tud-e menni a kimenő jel az UTP kábelre, és onnan be tud-e jönni a bejövő? Tegnap beraktam a régi hálókártyámat a gépbe (amióta új alaplapom van, és van rajta eleve hálókártya, azzal netezek). A konzulensemtől meg kunyiztam (illetve ő adott magától) egy megfelelő UTP kábelt. Aztán mikor mindezek megvoltak, vettem egy nagy levegőt, és rádugtam a kábelre a kütyümet. És lőn! A kütyün lévő kapcsolatot jelző "link" LED világított, és a Windows is érzékelte, hogy rádugtak valamit. És a kapcsolat sebességét is sikeresen felismerte (10 Mbps)! Első körben tehát úgy néz ki, hogy ez a része is rendben van a dolognak. Persze az, hogy majd tudjak ténylegesen is adatokat küldeni, és tudjak adatokat fogadni, az egy kicsit odébb van, de az már bíztató jel, hogy a kapcsolat létrejön.

A sok technoblabláért bocs. Igyekeztem elég részletesen leírni a dolgot azok kedvéért, akiket érdekelhet, érthetnek hozzá; és igyekeztem azért érthetően is fogalmazni azok számára, akiknek ez kínai. :)

Ő pedig itt Proto: