Élménybeszámoló

Jó ideje volt már, hogy posztoltam. Kerek 10 napja. Szegény blogokra manapság rájár a rúd: az egyik megszűnik, a másik pang, a harmadik sorozatos szerverproblémákkal küszködik, és én is eléggé elhanyagoltam manapság a sajátomat. No mindegy, remélem, jobbra fordul a sorsuk...

A múlt héten megjött a Mikulás! De komolyan. Csütörtökön írt SMS-t Miki, hogy most nem jön a webes órára, de majd óra végén meglátogat. Ötletem se volt, mire gondolhatott, lévén utána laborom volt, így a meglátogatás alatt sokat nem tudtunk volna beszélni. Azt meg ugye mobilon is el tudtuk volna intézni. Mígnem aztán kiderült, hogy megköszönvén a sok jegyzetszkennelést, adott egy doboz Ferrero Rocher-t! Jelentem alássan a Mikulásnak, hogy ne aggódjon, nem fognak megromlani. :)

Azonban illene lassan a címben szereplő témára is kitérnem. Sajnos ez most egy pechszéria leírása lesz.

technology geek alert on A sorozat első állomása csütörtökön esett meg. Mikoron is a próbapaneles, ORFK egyik sarkában diszkréten otthagyós változaton lévő PIConNET kártyán (a zöld kártya) kipukkadt a gyárilag fordítva beforrasztott elkó (elektrolit kondenzátor). Nem baj, Zoli behozta az egyetemre a kütyüt, én hazahoztam és este leforrasztottam a tönkrement kondit, majd pénteken betettünk egy jót. Azonban úgy tűnt, mintha valami nem stimmelne még így se a dologgal. Biztos-ami-biztos alapon cseréltünk Zolival. Odaadtam neki Protot, elvégre Zoli a szoftveres, tudjon biztosan haladni; én meg addig hazahoztam a másikat, és próbáltam föléleszteni. Azonban igen hamar kiderült, hogy a Link LED nem világított akkor, amikor kellett volna neki (bedugott UTP kábel, vagy ha épp resetelődik). Továbbá nem is lehetett az Ethernet chippel beszélgetni (nem lehetett normális adatokat kiolvasni a regisztereiből). Ezek után gyakorlatilag világossá vált, hogy hiába a cserekondi, az IC tönkrement. Ettől függetlenül nem adtam még fel. Gondoltam arra, hogy esetleg a menet közben merülő elemek is ludasak lehetnek. Nosza, keressünk 5V-os adaptert. Kerestünk, kerestünk, találtunk, de nem 5V-os volt. Nem baj, akkor töltsük fel a fényképező akksijait. Fel is töltöttem őket. De azért rámértem, hogy mégis mekkora fesz jön ki belőlük. Nézem: 1,44V. Hmmm... Frissen töltve nem többnek kéne lennie, mint 1,5V? Hát nem, mivel hogy az AA méretű ceruza akksik a szintén AA méretű 1,5V-os ceruzaelemekkel ellentétben csak 1,2V-osak. Ez rájuk is van írva. De eddig nekem fel se tűnt. (Nem is gondoltam arra, hogy ne másfél volt jöjjön ki belőlük.) Aztán jött a mentőötlet: hát van nekem elfekvőben egy csomó régi számítógépes tápegységem. Azokból mintha 5V is ki szokott volna jönni. És lőn! Ráadásul az AT-s tápom olyan, hogy egy olyan vezetékpáron is kijön az 5V, amin pont a nekem kellő csatlakozó van, így még csak meg se kellett buherálni. Na, találtam tehát 5V-ot. A kütyünek jó is volt, de továbbra se működött helyesen. Ekkor elkövettem azt a hibát, hogy elkezdtem méricskélni a működő áramkörön (mondjuk feszültséget, áramot működés közben is lehet mérni, de én nem ezeket mértem). Az ügyködésem következménye pedig az lett, hogy az egyik lapra nyomtatott rézvezetéket sikerült fény emittálására késztetnem, valamint sikerült kitörnie a 2D-ből a számára hipertérnek számító 3D-be. Nos, ha valamilyen csoda folytán eddig nem is lett volna rossz... Ezek után szomorúan közöltem a tényt Zolival, hogy a szoftver írása ezentúl már csak egy szálon folytatódik. (Mivel amúgy én is irogattam némi programot, mert a beszámoló határideje ugye sürgetett, és arra valami demó is kellett.) Továbbá konstatáltam, hogy akkor legalább van időm megírni a beszámoló fóliáit. Persze menet közben leveleztünk Zolival. Mondja, hogy csak nem működik, csak nem működik. A végén már elküldte nekem is a kódot, hátha rájövök, hol a hiba. Átnéztem, de elvileg sehol nincs hiba. Pont úgy csinálja, mint az én eddig megírt programom, ami pedig működik. Mondom neki, hogy hétfőn menjünk be a laborba, és tartsunk egy multiméterrel megtámogatott szoftver debugot, mert nekem itt nagyon bűzlik valami. A laborban egyből feltűnt, hogy a Link LED folyamatosan világít. Pedig nem dugtunk rá Ethernet kábelt. Akkor ezek szerint folyamatosan resetelődne a chipünk? De maga a mitmót pedig megy. Sőt, ha megnyomjuk a resetet, akkor szépen újraindul. Hogy Csaba egyik leveléből idézzek egy idézetet: "És ezt így hogy?" (copyright by T. Anita). És mi volt a gond? Magán a mitmótos procikártyán valóban helyesen be volt kötve a reset, de a csatlakozókra, ahonnan a mi hálókártyánk is kapja a resetet, már egy ellenállás egyik végének nem jó forrasztása miatt nem ment ki. így ez a jelvezeték "lebegett" (így zsargonoljuk ezt meg mi szak). Azaz ki tudja milyen potenciálon volt. Történetesen épp olyanon, hogy folyamatos resetet adott az ethernetes chipnek. Bár ugyan mi összeforrasztottunk magunknak még régen egy ilyen processzorpanelt, de végül nem azt kaptuk meg. így ez legalább nem a mi sarunk volt. Persze egyből működött Zoli programja is. De ugye másnap (ma) reggel már ott lógott a nyakunkban a beszámoló. így túl sok idő nem maradt programozni, meg a fóliákat is véglegesen össze kellett állítani. Miután megszültük a maradék oldalakat is, javasoltam - hogy mivel én is írtam progit, ami elvileg még picivel tovább is eljutott, de egy helyen én is megakadtam, és az volt a gyanúm, hogy esetleg a merülő elemek miatt nem megy a dolog -, próbáljuk ki az én mitmótomon is a programomat adapterrel (mivel Zoli felkészülvén mindenre azt is elhozta). Adapter bedug konnektorba, adapter bedug mitmótba, mitmót bekapcs, piros LED folyamatosan ég. A piros LED-nek akkor szabad felvillannia, ha ütközés van az Ethernet hálózaton (azaz belebeszéltek egymás szavába az egységek). Nos, eddig még soha nem villant föl ez a LED, nem is volt rá alkalma. De most még csak rá se dugtuk az UTP kábelt. Ráadásul nem is folyamatosan kéne égnie. Továbbá a Link LED nem villant föl se resetre, se nem gyulladt ki, ha rádugtuk a kábelt. "És ezt így hogy?". Ez is megsült volna? Mivel eleddig végig ment, az egyetlen különbség az volt, hogy most rádugtam az 5V-os adaptert, így kihúztam a konnektorból, és megnéztem mi van ráírva: 7,5V. Tündéri. Az én hibám, elismerem. DE AKKOR IS, KI A LÓHALÁL GONDOLTA VOLNA, HOGY HA AMÚGY VAGY 3 CERUZAELEMRŐL MEGYÜNK (4,5V), VAGY ADAPTERRŐL, AKKOR A MITMÓTHOZ ADOTT ADAPTEREK NEM 5V-OSAK!?!? Szóval Proto is megsült. Ha még követitek az eseményeket, akkor ez ugye a beszámoló előtti nap (tegnap) délután volt. Nem vagyok babonás, de lehet, hogy nem 13-ra kellett volna a beszámolót szervezni... Persze lehetett volna még rosszabb is, ha épp a bemutató közben megy tönkre. így legalább fel tudtunk rá készülni, tudtunk aludni rá egyet. Azért emailen tájékoztattuk a konzulensünket is. Aki közölte velünk, hogy "akkor most nagyon kártékonyak voltatok", de hogy "nem baj, a füstjelekből tanul a villamosmérnök". Szóval azért nem harapta le a fejünket. technology geek alert off

Eljött az estve és a reggel, a beszámoló napja. Esett hó. Ez jó. Szeretem a havat. Továbbá kiderült, hogy kisebb csoport előtt kell megtartani most a beszámolót, mint tavaly (mind hallgatók, mind konzulensek tekintetében). Ráadásul javarészt ismerősök körében. Persze azért nem volt könnyű így előadást adni, de túl vagyunk rajta. Szerencsére se a tanarak nem szedtek szét minket, se a hallgatók nem röhögtek ki. Sőt, még érdeklődve nézegették is azért a NYÁK-ot. Alkatrész van még új kártyákhoz, sőt, akár Proto-t is meg lehet gyógyítani egy szívátültetéssel. És mint a madarak csiripelték, a beszámolóra is megkaptuk az ötöst. (OK, ez persze még nem a végleges önlabjegy, az több részből áll majd össze.) Szóval a körülményekhez képest azért jól sikerült a mai nap.

Ezen kívül még egy fontos dolog történt a múlt héten: Pjotr 16 éves lett! :) (18-as számrendszerben...).