Coming out

Blogom olvasóközönségének egy része tudja, mit jelent az, hogy coming out. Minden bizonnyal ebből fakadóan némileg kerekebb szemekkel néznek most. :) Olvasóim másik része viszont még nem tudja. Ők majd később fognak nagy, boci szemekkel nézni. :)

No, akkor mit is jelent a coming out, született coming out of the closet? Nem kell megijedni, nem arról akarok írni, hogy az imént voltam WC-n. :) A closet általánosabb jelentésében beépített szekrényt, gardrobot jelent. Nos, a válaszom megint csak az, hogy nem. Nem jártam a szekrényben sem. :) Hívjuk segítségül a Wikipédiát (mert az okos): the closet is a psychoanalytic metaphor which refers to a part of the subconscious or unconscious mind where people 'store' long-term memories, unwanted thoughts, unresolved conflicts, and so on. Typically, it is used in reference to something about a person's identity or interests which s/he wishes to keep repressed or kept secret. Nos, angolul nem tudó olvasóim számára álljon itt a szabad fordítás: a closet pszichoanalitikai metafóra, ami a tudatalatti vagy tudattalan egy olyan területére hivatkozik, ahol az emberek hosszú távú emlékeket, nemkívánatos gondolatokat, megoldatlan konfliktusokat, stb. 'tárolnak'. Tipikusan az egyén identitásával vagy bizonyos érdeklődési köreivel (melyeket el szeretne nyomni vagy titokban tartani) kapcsolatban használják. No, de térjünk vissza az eredeti kifejezésre (ismét a Wikipédiából idézve): "Coming out of the closet" (often shortened to "coming out" [...]) describes the voluntary public announcement of one's [...] sexual orientation [...]. Azaz - szerény személyem magyar tolmácsolásában: "Coming out of the closet" (gyakran "coming out"-nak rövidítve [...]) az egyén önkéntes, nyilvános, a szexuális orientációjára [...] vonatkozó kijelentését írja le. Nem, ismét nem kell megijedni. Nem arról van szó, hogy a kutyákat szeretem. :) Illetve igen, de nem úgy. :) Egyszerűen csak meleg vagyok.

<hatásszünet>

Most, hogy ezt így leírtam, egy csomó dolog jutott eszembe. Azt sem tudom, ezekből mit írjak le, és mit nem. És azok közül, amit leírok, melyikkel kezdjem... Nos, talán azzal, hogy mennyire megalázónak tartom, hogy úgymond "elő kell bújni", "fel kell vállalni" az embernek a "másságát". Mintha valami nagyon rosszat tettem volna, amit eddig rejtegetni kellett, vagy mintha olyan nagyon más lennék. Hovatovább az ember szexuális beállítottsága magánügy. Akkor miért beszélek róla mégis? Mert muszáj. Egyrészt a tisztesség is megkívánja a barátaim felé. Hisz, ha ugyan nem is hazudtam eddig nekik, mert soha nem állítottam, hogy heteró lennék, ugyanakkor meghagytam őket abban a nyilvánvaló hiszemben, hogy az vagyok. És ez - belátom - nem tisztességes dolog. Ugyanakkor lássátok azt is, hogy a mai társadalmunk általában véve homofób légkört teremt. Ennek egyik, talán leggyengébb megnyilvánulása a "buziviccek", melyeket gyakran nem is azért mondanak az emberek, mert bármi bajuk lenne a melegekkel, egyszerűen csak egy ilyen vicc jutott épp eszükbe. (Mint ahogy ha valaki rendőrviccet mesél, nem biztos, hogy meg is lenne győződve a rendőrök ostobaságáról.) Viszont a spektrum széles. Így a vicceken túl vannak a beszólások, "buziverések" és olykor (szerencsére ez azért ritka) szexuális orientáción alapulú gyilkosságok. Ugyanakkor megjegyezném, hogy ezen légkör által teremtett szorongás viszont szép számmal vezet öngyilkosságokhoz... :( Talán érthető, hogy ilyen környezetben az ember miért nem szívesen hozza elő ezt a témát.

Pár szó essen ennek az egésznek a lélektanáról is. Kiváltképp, mivel egyik, általam a múltban és most is intelligensnek és rendesnek tartott barátom is képes volt olyanokat gondolni, hogy a buzik szabad akaratukból választják meg szexuális identitásukat, és hogy voltaképp ez manapság "divat". Nos, nem tudom, ki lenne az az őrült, aki képes lenne az eddigiekben leírt viszontagságokat divatból, önként vállalni. A dolog nem így működik. A melegeknek egyetértési joguk van csupán saját szexuális hovatartozásukkal kapcsolatban (persze ez nem csak a melegekre igaz). A tudomány mai állása szerint a szexuális vonzódás leginkább genetikai okora vezethető vissza. Esetleg közrejátszhatnak környezeti hatások is. Így vagy úgy, de a lényeg az, hogy a meleg számára nemi identitása kész tény. Vagy elfogadja, vagy kiugrik az ablakon. (En az előbbit választottam...) Első számú konklúzió tehát: a meleg nem tehet arról, hogy meleg.

A második számú konklúzióhoz nézzünk egy hasonlatot. Én például nem szeretem a spenótot. Vannak viszont emberek, akik élnek-halnak érte. Most akkor az én szememben legyenek ők undorítóak? Nyilván nem. Egyenek sok spenótot, de engem - köszönöm szépen - hagyjanak békén vele. Ha nem akarnak velem spenótot etetni, akkor tehát nem is ártanak nekem. Azt hiszem, most már nyilvánvaló a második konklúzió: a meleg nem árt senkinek melegségével.

Nos, tehát a meleg nem tehet arról, hogy meleg, és nem is árt senkinek. Akkor miért is kezeli a társadalom sokszor még megalázóbban, kirekesztőbben, bántóbban még annál is, mintha bűnöző lenne?! Azért, mert a legtöbb heteroszexuiális emberben udort vált ki a homoszexuális érintkezésnek még a gondolata is, és ezen undora fogja irányítani. Hiába vannak itt az általam is levezetett, nyilvánvaló igazságok. (Megjegyzem, sokszor kettős mércével mérnek az emberek: míg mondjuk egy heteró férfi gyakran viselkedik homofób módon, a leszbikus jelenetek igencsak izgatják a fantáziáját...)

Talán látszik, hogy a barátaim tájékoztatásán túl van egy másik oka is annak, amirért ezt a bejegyzést írom. Történetesen nem elég azon sírni, hogy "jajj, milyen homofób ez a tarsadalom". Ha ez nem tetszik, tenni is kell ellene! Ennek egyik eszköze a melegfelvonulás. Hogy ezt most jó vagy sem, még a melegek is vitatják. Egyelőre nem térnék ki rá részletesebben, így is sokat írok. :) A másik eszköze az, ha az ember igyekszik a saját környezetét felhomályosítani, eloszlatni a tévképzeteket. Végül is honnét várnánk azt el, hogy heteró barátaink maguktól jártasak legyenek ebben a témában? Ettől függetlenül azért szánalmas, megalázó és felháborító, hogy minden egyes kisebbségnek külön ki kell harcolnia a jogait. Hiába szűnt meg a négerek rabszolgatartása, hiába van már választójoguk a nőknek, hiába vannak mindenféle nemzetiségeket védő törvények, az x. kisebbségnek újra meg kell küzdenie a toleranciáért. :( Most épp a melegeken van a sor. Talán ezért is hihetik néhányan úgy, hogy ez "divat". Meg azért is, mert a média is szereti ezt a témát felkapni. De ettől függetlenül tény, hogy melegek mindig is voltak, vannak és lesznek. Mégpedig a felmérések szerint a társadalom 5-10%-át képviselik. (Tessék gyorsan beszorozni ezzel a százalékkel a wiw ismerőseitek számát...). Engedjétek meg, hogy a témához kapcsolódóan idézzek Martin Luther Kingtől: I have a dream that one day this nation will rise up and live out the true meaning of its creed: "We hold these truths to be self-evident, that all men are created equal." Magyarul kb.: van egy álmom, miszerint egy napon társadalmunk fel fog emelkedni, és méltón fog viselkedni saját hitvallásához, mely szerint: "Magától értetődő igazságnak tartjuk, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett." Az idézőjeles rész az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatából való... Szomorú, hogy ennek ellenére fel kellett hívni rá anno a figyelmet. Még szomorúbb, hogy a téma mit sem vesztett aktualitásából. Csak most épp nem fekete vs. fehér hanem homo vs. hetero meccs folyik...

No, de legyünk vidámabbak! Elvégre a gay, eredeti jelentésében vidám. :) Úgyhogy szeretnék Nektek egy videoklipet ajánlani: Vanessa Amorosi - Absolutely everybody. A kilpnek több változata is van. Amit először láttam - és a legjobban tetszik, csak sajnos sehol nem találom - az egy medence körül zajlik. Ami nekem megvan, az - mint imént kiderült számomra - a németeknek szánt verzió (ettől függetlenül angolul beszél). Nektek viszont álljon itt egy általam is csak most látott koncertfelvétel:

A szöveg angolul:

Absolutely everybody,

Everybody needs a little loving,
Everybody needs somebody thinking of them.
Everybody needs a little respect,
And whatever it takes,
I'm gonna get it.

Everybody needs a hand to hold,
Someone to cling to
When the nights are getting cold.
I'm no different,
I am just the same,
A player in the game.

Absolutely everybody,
Everybody, everybody.
Absolutely everybody
In the whole wide world.

Absolutely everybody,
Every boy and every girl,
Absolutely everybody.

Everybody needs a human touch.
I can't live without it,
It means too much to me.
Everybody needs one true friend,
Someone who'll be there 'til the very end.

And absolutely everybody breathes,
And everybody, everybody bleeds.
We're no different,
We're all the same,
Players in the game.

Absolutely, everybody,
Everybody, everybody.
Absolutely everybody
In the whole wide world.
Everybody breathes,
And everybody needs.
Absolutely everybody.

Absolutely everybody.

Every boy and girl,
Every woman and child.
Every father and son.
I said now everyone,
Yes now everyone.

Everybody needs a human touch.
Everybody, everybody needs love.
I'm no different,
I am just the same,
A player in the game.

Absolutely everybody.

És ha már így belejöttem a fordítgatásba, magyarul:

Abszolút mindenki,

Mindenkinek kell egy kis szeretet,
Mindenkinek kell, hogy gondoljanak rá.
Mindenkinek kell egy kis tisztelet,
És bármibe is kerül,
Meg is fogom szerezni.

Mindenkinek kell egy kéz, mit foghat,
Valaki, akibe kapaszkodhat
Ha az éjszakák hűvösödnek.
Nem vagyok különböző,
Épp ugyanolyan vagyok,
Egy játékos a játszmában.

Abszolút mindenki,
Mindenki, mindenki.
Abszolút mindenki
Széles e világon.

Abszolút mindenki,
Minden fiú és minden lány,
Abszolút mindenki.

Mindenkinek kell egy emberi érintés.
Nem élhetek nélküle,
Túl sokat jelent ez nekem.
Mindenkinek kell egy igaz barát,
Aki a legvégsőkig ott lesz.

És abszolút mindenki lélegzik,
És mindenki, mindeki vérzik.
Nem vagyunk különbözőek,
Épp ugyanolyanok vagyunk,
Játékosok a játszmában.

Abszolút, mindenki,
Mindenki, mindenki.
Abszolút mindenki
Széles e világon.
Mindenki lélegzik,
És mindenkinek kell valami.
Abszolút mindenki.

Abszolút mindenki.

Minden fiú és lány,
Minden nő és gyerek.
Minden apa és fiú.
Most mondom: mindenki,
Igen, most: mindenki.

Mindenkinek kell egy emberi érintés.
Mindenkinek, mindenkinek kell szerelem.
Nem vagyok különböző,
Épp ugyanolyan vagyok,
Egy játékos a játszmában.

Abszolút mindenki.

Bár nincs tudomásom, hogy ez a dal valamiféle meleginduló lenne, a mondanivalója egy-az-egyben igaz ránk is. Végezetül pedig kaptok egy képet. Provokáció? Szerintem nem az. A melegek nem akarnak "többletjogokat", csak azokat, amelyek minden embert megilletnek.

Kieg.: egy visszajelzés alapján úgy gondolom, hogy az alábbi gondolatokat még hozzáfűzném ehhez a bejegyzéshez. Barátaim egy része - sőt, ők vannak többségben - már tudják rólam. Természetesen ezen barátaim nehogy magukra vegyenek olyanokat ebből a posztból, amik nem vonatkoznak rájuk! Továbbá azon barátaim, akik még nem tudták, esetleg jogosan érezhetik úgy, hogy ők "kevésbé a barátaim", mivel nekik eddig még nem mondtam el. Nos, nem kevésbé a barátaim, csak épp ezt nehéz egyszer is elmondani, így azoknak árultam el először, akikkel a legtöbbször vagyok együtt.

Továbbá igen, pont a blogbejegyzés napján volt a meleg büszkeség napi felvonulás is. Ezzel a poszttal azonban úgy érzem, már régóta adós voltam. Az, hogy épp most jött a pride, adott egy apropót, hogy ha törleszteni akarom adósságomat, akkor itt egy jó alkalom. Magára a felvonulásra nem mentem ki, mert úgy éreztem, a közjót jobban tudom szolgálni ezzel az írással. (Meg ahogy írtam is, a felvonulás maga is külön megér egy misét... Egy mondatban: a céljaival igen, a formájával kevésbé tudok azonosulni.)

Jah, és még valami: nem kell attól sem tartani, hogy ezek után minden bejegyzésem a melegléttel kapcsolatos lesz. Mint ahogy énemnek is csak egy része ez a téma, a blogomnak is csak egy része lesz.