Vihar

Csütörtökön volt egy jó kis vihar, amit volt szerencsém némileg közelebbről is megtapasztalni. Ugyanis ezen a héten minden nap biciklivel mentem egyetemre, így csütörtökön is. És sokáig benn kellett maradnom vizsgajavítás miatt (illetve azért, hogy a már előző napra általunk kijavított vizsgákat megnézze a tanárnő, és eldöntse, mi legyen a ponthatáron lévőekkel). Menet közben úszni is voltam, mert a saját munkámmal már jóval hamarabb végeztem. Mindenesetre 6-re visszamentem az egyetemre, aztán fél hét körül megjelent a tanárnő. Egy óra alatt megnézte a kétségeseket, aztán indulhattam haza. A neten olvastam, hogy jégeső is mondtak, de késő ÉJJELRE. Így különösebben nem izgultam. Ám a budai bicikli úton a Duna partján a Lánchíd fele menet kicsit elkezdtem izgulni. Ugyanis azok a nagy, sötét felhők akkorra már az észak-budai hegyeket bevették. :) Továbbá iszonyat erős szeleket is kaptam (mindezt lökésszerűen). Szerencsémre pont akkorra kezdett el esni, amikor beértem a Lánchíd alatti kis alagútba. Persze nem csak én voltam ott, mások is a híd alatt leltek menedéket. A biztonságos menedékből nézve szép volt a vihar. :) Pazar volt, hogy jó sokáig gyakorlatilag átlag egy másodpercenként villámlott. Sőt, olyat is láttam, hogy pár másodpercen belül ugyanoda csapott be 3x is a villám (ráadásul még az útvonala is mindig ugyanaz volt). Továbbá a hídra alulról-oldalról ránézve is egész sejtelmes látvány tárult a szemem elé, ahogy a sűrű esőt fújja a viharos szél át a híd pillérein, és mindezt a híd meg is világítja.

Aztán kb. 30-45 perc után már folytathattam az utamat haza. Biztonság kedvéért azért az újbóli indulás előtt felhívtam Pétert, hogy ha ismét elkezdene esni menet közben, betérhetek-e hozzá. Ő nagyon rendes volt, még vacsorát is felkínált. Szerencsére azonban esni már nem esett, de az útra hullott faágakra és a helyenként 10 centi mély pocsolyákra azért vigyázni kellett.