Előadás

A felháborító kérem, és nem sajnálatos! című posztom már megelőlegezte, hogy előadást fogok tartani. Az a poszt a beszervezés körülményeiről szólt, amely körülmények finoman szólva sem voltak "lineárisak", hogy a főnököm szavajárását idézzem. Mindazonáltal a dolognak természetesen valahol örülem. Előadást tartani érdekes, kihívás, tanul belőle az ember, stb...

Ugyanakkor nem kis izgulásra adott okot, hogy nem járatták ki velem a szamárlétrát. Azaz nem úgy kezdődött az oktatási tevékenységem, hogy először betesznek egy laborba labort vezetni, aztán később, ha valamihez nagyon értek, beküldenek órát tartani valamelyik kiselőadóba (max. 50 fő), és ha nagyon tudok, akkor esetleg nagyelőadókba is beeresztenek (~400 fő). Nem, puff, be egyből egy 500 fős kurzusra. Ok, az igazsághoz hozzátartozik, hogy mivel már bőven nincs félév eleje, így a hallgatóknak csak kb. a fele jár be. Azaz csupán csak 2-300 fő. :) Anno az engem beszervező tanár mondta, hogy természetesen majd ellátnak tanácsokkal, nem úgy megy az, hogy bedobjuk a mélyvízbe az embert, azt ússzon, ha tud. Már akkor gyanakodtam, hogy ez nem így lesz. (De őszintén szólva nem is akartam igazán tőle segítséget, mer nem akartam az elkötelezettje lenni.) Gyanúm beigazolódott. A tanár urat csak addig érdekelte a dolog, amíg el nem vállaltam. Utána már annyira nem volt számára fonos, hogy egyszer bejött a laborba, és látta, hogy nagyon dolgozom valamin. Kérdezi, min. Mondom, az előadáson. Kérdi milyen előadáson. Mondom hogy hát izé, azon. Ja-ja, ok-ok. Pedig előtte el is mondtam neki, hogy mikor lesz... Ó igen, a mikor. Eredetileg úgy volt, hogy április vége, május eleje. De pár hete bejött a tanárnő (akinek az órájához kellett nekem előadást csinálnom), hogy van egy nagyon rossz híre. Miszerint a hallgatóknak ZH okokból az lenne a praktikus, ha április elején lenne. :) Mondanom se kell, nekiláttam ezerrel összeállítani az anyagot. Mely témakörben egyébként én se vagyok guru. Nagyjából annyi, hogy tudom, mi az. ermészetesen a tanárnő szeret utazgatni, így az előadásom előtti héten is elutazott (ezúttal épp Marokkóba). Szóval az ő előadói tanácsaira sem számíthattam. És persze arra sem, hogy előzőleg legalább átnézi az anyagot, amit összeállítok.

Dolgoztam tehát ezerrel, és végül elég nagy anyagot állítottam össze. Szerencsémre a velem egy laborban lévő kb. velem egykorú kollégám nagyon sokat segített. Igazából neki ment volna minden különösebb erőfeszítés nélkül egy ilyen előadás, csak épp neki egyrészt rengeteg dolga van, másrészt engem találtak meg... Persze menet közben kuncsoroghattam laptopért is a kivetítéshez (mondanom se kell, hogy a beszervező tanár úr saját kezelésében lévő laptopját nem nagyon akarta odaadni (pedig van neki egy teljesen saját is)). De végül a tanszéken található legkorosabb masinát sikerült megkapnom. Aztán olyan egyéb dolgokat is el kellett intézni, mint megérdeklődni, hogy hogyan működik a Stoczek Nagyban a technika (kivetítő, mikrofon, stb...) Elintézni, hogy én is rajta legyek a kulcso felvenni jogosultak névsorán (mert mi van, ha épp nincs a tanárnő). Persze ehhez levelet kellett írnom a VIK Dékáni Hivatalának. Persze jogilag nem én írtam, hanem a tanszékvezetőnk. Szóval tőle is kellett egy szívességet kérnem. Szerencsére ezzel nem volt semmi gond. (Továbbá a dékáni hivatal aktuális vezetője egy jófej tanár, akivel ráadásul még tanszéki focin rendszeresen találkozunk is. Tehát a kérelemnek ezen az oldalán sem kellett izgulnom.)

Eljött a hétfő, az előadás napja. Déltől kettőig tartott. Délelőtt hívogatam a tanárnőt telefonon, de nem volt benn. Szerencsére úgy 11 körül beérkezett, és hívott. (Egyébkén mondott valami olyasmit, hogy majdnem otthagyták Afrikában. :)) Az előadásra már együtt vettünk. A kulcsot én vettem föl az E portán (mondván, dolgozzon a fiú most :)). Szerencsére meg kell állapítanom, hogy az St. Nagyelőadó emlékezeteimben nagyobbként élt. :) Ez némileg oldotta az izgalmamat. Továbbá azt is meg kell állapítanom, hogy otthon jobban izgultam, mint az előadóban. :) Ok, a legelején azért, amikor elkezdtem, kicsit émelyítő érzés volt, de aztán megnyugodtam. Szépen haladgattam a fóliákkal, aztán pillanatok alatt vége is lett az első 45 percnek. A szünetben a tanárnő közölte, hogy haladhatok gyorsabban is, lvén amiket elmondtam, azok java része nekik már ismétlés. Mondjuk ez nem meglepő, hisz ez a bevezető része volt az előadásomnak, ami a beágyazott operációs rendszerekről szól. Míg maga a tárgy az asztali OS-ekkel foglalkozik. És azért nyilván a két féle OS-eknek valahol hasonló dolgokkal kell szembenézniük, hasonló megoldásokat alkalmaznak. Így tehát az előadás második részében kicsit gyorsabban haladtam. Így végül 90 fóliát daráltam le nekik. Viszont az előadás befejező 30-40%-a hátramaradt. (Szerencsére legalább egy didaktikailag ésszerű témakörhatárig jutottam el.) Erre majd jövő hét kedden fog sor kerülni az IB028-ban. (Akinek ez nem mond semmit, akkor úgy biztos sokaknak beugrik, hogy itt tartották a Mindentudás Egyetemét.) Ráadásul ekkor a tanárnő nem is lesz, mivel eredetileg úgy volt, hogy egy alkalomnyi anyag lesz kb. Így jövő hét keddre már egy másik témakör került volna terítékre, ami egy másik tanár tart. Ergo a tanárnő programot szervezett magának aznapra.

Mindent összevetve nagyon örülök, hogy tarthattam egy előadást. Ráadásul a tanárnő meg is dicsért. Még azt is mondta, hogy van oktatói vénám. :) Úgy vettem észre, hogy így is gondolta, nem csak illendőségből mondta. Igazándiból egy kritikai megjegyzése volt. Mégpedig az, hogy keveset néztem a társaságra, és sokat a laptopra. Ezt mondjuk én is éreztem, de muszáj volt, mert annyira még nem vagyok otthon a témában, hogy a fóliák hosszabb bámulása nélkül el udjam mondani az anyagot.

Nem nagyon szoktam dicsekedni, de elismerem, most egy kicsit mégis ezt tettem. :) No, de azért tényleg jó érzés volt, hogy meg tudtam oldani ezt a feladatot...