Volt szerencsém (?) a történéseket élőben követni a TV előtt ülve. Bevallom, ilyenre nem számítottam. Azt tudtam valamennyire, hogy sok helyütt tiltakoznak az emberek a kikerült szöveg miatt, de hogy ez lesz belőle, azt álmaimban sem gondoltam. A látottak nem feltétlen tartoznak azon élményeim közé, amelyeket úgy értékelek, hogy használt az én lelki fejlődésemnek. Ettől függetlenül persze roppant tanulságok hordozója volt. Szüleim elég idősek ahhoz, hogy ha kisgyerekként is, de megélték 56-ot. És ahhoz már elég nagyok voltak, hogy a szörnyűségeket felfogják. Ebből fakadóan mindig aggodalommal tekintették, ha olyan híreket lehetett hallani, hogy valakik forradalmat akarnak csinálni. Én ilyenkor magamban mindig legyintettem (igaz, kissé félve). Mondván, itt és most nem kell tartani a régiekhez fogható szörnyűségektől. Hát a lófaszt nem! Legjobban akkor féltem, amikor megrekedt a vízágyús autó, és a tömeg elkezdte szétszedni, majd fel akarta gyújtani. ÚGY, HOGY BENNE VOLTAK A RENDŐRÖK! Ugyan nem vagyok hívő lélek, de csak Isten mentett meg minket, hogy embert nem öltek a hétfőről keddre virradó éjszaka. így némiképp megmenekült a lelkem a borzalmaktól. Szüleim nem voltak ilyen szerencsések. Ők lábánál fogva felakasztott embereket láttak. Hol élve alágyújtva, hol kibelezve. A fosztogatás, törés-zúzás megvolt akkor is és most is, ebben nincs különbség. (Balázs blogjában az áll, hogy 56-ban amit elvittek esetleg az emberek, annak ott hagyták az árát. Ezt nem vonom kétségbe. De ezzel párhuzamosan sajnos akkoriban is voltak olyan vandálok, mint akik most őrjöngtek.)
Amikor kicsi voltam, úgy sajnáltam, hogy sose vagyunk benn a BBC-ben vagy a CNN-ben. Ennyire kis ország lennénk? Ennyire le se szarnának minket? Aztán hamar rájöttem, hogy addig van szerencsénk, amíg nem szerepelünk egyik nagyobb nemzetközi hírcsatornában sem, mert ott 90%-ban csak a borzalmak mennek. Nos, most már benne vagyunk a TV-ben. Tök jó...
Elmarad a most péntekre szervezett Critical Mass is. És teszi ezt az a Critical Mass, amit még a tavaszi két választási forduló közti rendkívül kiélezett időszakban is meg lehetett rendezni 32 000 emberrel 100%-ban politika mentesen. Nagyon jó érzés volt ez akkor, amikor sorra vonultak ki az utcára a pártok a rendezvényeiken. Sőt, egyesek direkt konfrontálódni akartak. Szóval ha csak azt a tényt tudnám, hogy elmarad a biciklis felvonulás, de nem tudnám az okát, már akkor is biztos lehetnék abban, hogy valami tragikus oka lehet csak.
Érdekes volt, hogy ma a városban szinte senkit nem hallottam, hogy a hajnali történésekről beszélt volna. Ennek lehet pár oka: először is, sokan már aludhattak, amikor az addig békés tüntetés átcsapott ostromba. És reggel pedig rohantak munkába, nem volt idejük híreket nézni. A másik ok az lehet, hogy nem akarnak az emberek rémítő dolgokról beszélni, mert nem akarják felborítani a lelki egyensúlyukat. Aztán persze az is lehet, hogy csak én voltam süket. No, meg az is közrejátszott, hogy most a munkahelyen is elkerültek a kollégák.
5 megjegyzés:
Igazság szerint a feketeautós ávósokért nem lelkesedem túlságosan - reflektálva az akasztásos kitételre. A béközepesekért se vagyok túlzottan oda. De az indulatos közhangulatot nem érzem teljesen idegennek. Ezt a közönyt és elhatárolódást csak annyiban, hogy kinek-kinek mások az érdekei, gyökerei és céljai.
Nem érzem magam rossz embernek emiatt, csak szomorú vagyok. Ennyivel érthetőbb ez, mint az előző megjegyzés, amelyben csak annyi szerepelt: "szomorú vagyok".
Nem vagy rossz ember.
Egyébként ma már lehetett érezni - legalábbi szerintem -, hogy valahol hatottak az emberekre a történtek. Szokatlanul csend volt munkába menet. (Igaz, most némivel később mentem, így kevesebben is voltak...)
Örülök, hogy bő egy hónap után újra hallok felőled. És szomorú vagyok, hogy pont ilyen téma kapcsán...
Igazából megérdemlem, hogy ez az első témám hosszabb kihagyás után. Ugyanis lustaságomból fakadóan nem posztoltam, pedig azért lehetett volna mit. A mostani helyzetről viszont lehetetlen volt nem írni. De majd bepótolom (legalábbis remélem :)).
Megjegyzés küldése