Cserekenyér

Jó ideje nem írtam bejegyzést. Ennek megvan a maga oka.

Most viszont írok egyet. Általában ugyanis az emberek szeretnek felháborodni, felháborodásuknak hangot adni, kritizálni, stb... De ne csak azt vegyük észre, ami bosszant minket, hanem örüljünk annak, ami örömöt okoz. Mégha nem is egy hatalmas, világmegváltó, katartikus, orgaztikus élményről van is szó, hanem csak egy kis örömről. Ilyen ért ma engem. Vettem a közeli Sparban - többek közt - egy szeletelt kenyeret. A bilétája szerint a következő napig jó. Amikor azonban haza értem, olyan oldaláról fordult felém a kenyér, amelyik oldalát a boltban nem néztem meg. És egy szép nagy penészfolt díszelgett rajta. "A kurva életbe!" nyugtáztam a látottakat. Mondtam anyukámnak, hogy ezt zsebpénzből kifizetem neki, és veszek egy újat (nem számítottam arra, hogy lenne bármi esélyem kicseréltetni, hisz tudjátok, "A pénztártól való távozás után..."). De anyukám csak-csak mondta, hogy vigyem vissza. És végül én is úgy gondoltam, hogyha pl. azért reklamálnék, hogy "Bocs, de én másik fajta kenyeret akartam venni...", akkor valóban jogos lenne, ha elküldenének. De itt más a helyzet. A címke szerint a kenyér még egy napig jó, miközben a "jósággal" eléggé összeegyeztethetetlen állapotban van. Az üzletben az egyik biztonsági őrhöz mentem oda. Elmondtam, mi a bajom, és mindenféle akadékoskodás nélkül mondta, hogy nyugodtan vegyek helyette egy másikat. Megkérdeztem, hol mehetek ki, hogy ne kelljen a pénztárakhoz mennem, ezt is készségesen megmutatta. Ilyenkor kicsit megnyugszom, hogy talán mégsincs minden veszve ebben az országban...