A hét eleje összefutósra sikeredett.
Hétfőn volt hatodika, és mint ilyen, a februári bérlet már épp nem érvényes. Ezért eltértem az egyetemre vezető megszokott útvonalamtól, és elgyalogoltam a Bosnyákra, ott megvettem a bérletet, majd a hetessel irány a Móricz. Onnan már gyalog csak egy köpés az egyetem. Aztán egyszer csak olyan voltam, mint akit nyakon találtak egy hógolyóval (fogalmazástechnika copyright Tamás). Miki követe el ezt a személyem elleni célzott, hátam mögött kieszelt támadást. Mivel már rég nem találkoztunk, elkísértem az önlab munkalapját leadni. Közben beszélgettünk is. Majd miután ez megvolt, mindenki ment - kissé késve - a saját órájára.
Kedden, a német óra végeztével, épp az E épület egyik liftjében játszottam többedmagammal szardíniásat, amikor PETi hívott, hogy hol vagyok. Mert ha esetleg épp az egyetemen, akkor találkozhatnánk, és beszélgethetnénk egyet, úgyis rég láttuk már egymást. Mivel nem siettem, igent mondtam. Az E épület asztalai már mind tömve voltak, így az R épület 5. emeletén kötöttünk ki, ahol tapasztalat szerint délután sok szabad terem van.
Csütörtökön pedig egyik istvános osztálytársammal futottam össze. Na jó, ez túlzás. Ő jött ki a metróból, én szálltam be. Én észrevettem őt, ő nem vett észre engem.
A poszt címét adó esemény tegnap volt. Pár hete felfigyeltem egy plakátra. Először csak megtetszett a plakát, a nagy városi rohanásban nem olvastam el részletesen. Szerencsére azonban nem rohanok mindig. így kiderült, hogy egy jégrevüt hirdet. Igen, a Pinocchiót. Az olimpiai műkorcsolya és jégtánc közvetítések ráhangoltak egy kicsit a korcsolyára. Meg kíváncsi is voltam, hogyan néz ki egy színdarab jégen előadva. És nem csalódtam. Szépnek képzeltem el, és szép is volt. Bár az összeszervezés, a jegyek beszerzése olykor misszionáriusi feladatnak tűnt, és a helyszínen némileg érdekesen ment a helyfoglalás, maga a mű kárpótolt mindenért. És szerencsére a többieknek is hasonlóan tetszett. És bár Balázs sajnos nem tudott eljönni, annyi kellemes meglepetésben volt azért részünk, hogy a pénztáros néni igen kedves volt. Vissza ugyan nem vásárolhatta a jegyet, de elvette tőlünk, és megígérte, hogy megpróbálja eladni. És sikerült is neki. így legalább az elveszett jegyen nem kell bánkódni.
Carlo Collodi Le avventure di Pinocchio című műve alapján készült a kétszer negyvenöt perces jégrevü előadás, melyet elsősorban gyerekeknek, továbbá minden korosztálynak, azaz az egész családnak ajánlunk, 3-tól 103 éves korig.
Pinocchio szerepében a többszörös magyar bajnok korcsolyázó, Zákány Bertalan, Jepetto, az öreg mester szerepében Sáritz László junior világbajnokság negyedik helyezettje, további szerepekben az Európa Bajnokság negyedik helyezettje Póth Diána, illetve az elbűvölő Pavuk Patrícia lép a jégre. A magyar nemzeti bajnokság győztes formációs csapatának tagjai ugyancsak látványos elemekkel járulnak hozzá az előadás sikeréhez. A koreográfiát és a korcsolyázók táncait a legnevesebb edzők és koreográfusok készítették. A jelmeztervezők és maszkmesterek kimagasló munkájukkal szintén látványosan hozzájárulnak a turné sikeréhez. A mintegy negyventagú csapatban a fiatalabbaktól a profi felnőttekig tart a stáblista.
A történet cselekménye és a zene hűen adja vissza az eredeti mű hangulatát. Az előadás gyönyörű kosztümökben, látványos, vetített (!) díszletek között a klasszikus balettet idéző jégbalett műfajába, azon belül is a jégmese előadások közé tartozik. A különleges élményt a fényhatások, pirotechnikai elemek erősítik, melyek egy maradandó élménnyel gazdagítják a nézőket. Kellemes szórakozás gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése