Elvileg úgy terveztem, ma fogjuk megérdeklődni, hogy áll a monitorom, és optimális esetben el is hozzuk. Azonban végül úgy döntöttünk, várunk szombatig. Így inkább itthon igyekeztem hasznossá tenni magam. Segítettem panírozott halat illetve krumplit sütni. De a kilométerhiányom csak nem hagyott békén. Annál is inkább, mert feltűnően jó idő volt. Egyszerűen nem lehetett ellenállni a csábításnak! :) Nosza, biciklire pattantam (miután pumpáltam naftát a két hét alatt leeresztett kerekekbe; nem lesz ez így jó...), és kibicikliztem - immáron mondhatom, hogy szokásos módon - a Városligetbe. Tettem pár kört a szokott útvonalamon, aztán hazafele kerekezve eszembe jutott, hogy megkérdem Csabát, van-e kedve/ideje sétálni egyet. Tudom, hogy most rengeteget tanul, és mivel valamelyik nap ő kezdeményezett sétát, gondoltam, biztos most is jót tenne neki. Felhívtam mobilon, és azt mondta, hogy mivel most már alig fog az agya, szívesen kiszellőztetné a fejét. Így tehát elkerekeztem hozzájuk, a kertben hagytam a bringát, és elindultunk sétálni. Ezúttal - igaz, gyalogosan - ismét a Liget volt a célpont. Menet közben érintettük a Sport Arénát (egyesek interpretációjában a Szopott Gombócot :)) is , találtunk hatalmas juharfalevelet, láttunk pár szép - már-már palota számba menő - épületet a Zichy Géza utcában. Persze beszélgettünk, sétálgattunk a Ligetben illetve Csaba készített pár fotót is.
Eddig a dolog szép, azonban délután még viszonylag enyhe volt az idő (főleg ahhoz képest, hogy október van). Kinézve az erkélyre, a hőmérő azt mondta, hogy ~25 a fok. Így megkockáztattam a szandál-rövidnadrág-poló kombót. Ez 3-4 óra magasságában, biciklizve tökéletes volt. Azonban fél hét körül, gyalogszerrel, a 75-ös troli megállójában a szarrá fagyás állapotát idézte elő nálam. :) Nem baj, úgy kell nekem... Amúgy megfázni biztos nem fogok (azért kopp-kopp). A szervezetem szeptember elején (a változatosság kedvéért az első ligetbeli biciklizésem alkalmával) beoltotta magát nátha ellen kb. fél évre. Ettől eltekintve jó érzés volt ott várni a trolit, ahol anno istvánosként tettük ugyanezt.
(Apropó, István, a poszt címének logikai konstrukciójának kopirájtja Farkas tanár urat illeti. :))
2 megjegyzés:
A cím tényleg Farkas tanár úr logikáját követi... :)
A séta jól esett, legalább kicsit beszélgettünk és egészségesebben töltöttük azt a kis időt. Remélem, tényleg nem fogsz megfázni a nyárias öltözék miatt.
A trolimegállóban arra gondoltam, hogy kis elsősök (kilencedikesek) vagyunk és most jöttünk ki a menzáról.
Utána itthon szerencsére tudtam tanulni; annyit, amennyit terveztem.
A fényképek felkerültek a fotóblogba.
Úgy néz ki, tényleg nem fáztam meg (kopp-kopp). Örülök, hogy maradt azért még időd az eltervezett tanulásra. A fotóblogot pedig mindjárt meg is nézem.
Megjegyzés küldése